Sebezhetőségünk gyors látlelete

Ám mára betört kontinensünk valamennyi országába, pénteken Szlovákiát is elérte, Olaszországot meg egyenesen padlóra küldte az eddig mintegy 110 ezer fertőzöttel járó és 3600 emberéletet követelő betegség.
Elképesztő események láncolatát indította el az új koronavírus. Tegnaptól a hatóságok teljesen lezárták Lombardiát, melynek Milánó a központja, és további 11 észak-olaszországi tartományt, az intézkedés 16 millió embert érint. Az iszlám vallási vezetésű Iránban betiltották a gyakorlatilag kötelező pénteki imákat. Sorra karanténba kerültek a luxus óceánjáró hajók a fertőzés miatt. Számos országban vásárlási láz tört ki, a kézfertőtlenítők teljesen elfogytak, a fejlett világ egyik ékkövében, az ausztráliai Sydney egyik szupermarketében pedig a hétvégén még az a csúfság is megesett, hogy három nő összeverekedett a szűkös WC-papír készletek miatt. Kész Mad Max, de ez most nem negatív utópia, hanem maga a tömény valóság.
A Kína felemelkedésével teljes mértékben globálissá vált világgazdaság máris több sebből vérzik. A hétvégi adatok szerint a kór miatt a Kína és Európa közötti kereskedelmi forgalom értéke 14 százalékkal, míg az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem 19 százalékkal esett vissza. A légitársaságok több tízezer járatot töröltek, a turizmus mélyütést kapott, a cégbirodalmak beszállítórendszerei akadoznak, az autók értékesítése zuhanórepülést mutat, elmaradnak a nagy vásárok, konferenciák, sportesemények. Csak az észak-olaszországi Lombardia karanténba helyezése megroppanthatja Itáliát. Lombardia ugyanis az olasz ipari termelés és az export 40–40 százalékát adja, az autógyárak és más ipari üzemek mellett a divat és a luxusmárkák, az ország pénzügyi életének központja.

Az új koronavírus szerencsére még megközelítőleg sem olyan pusztító, mint az 1918-ban és 1919-ben a világon végigsöprő spanyolnátha, vagy pláne nem olyan, mint a pestis, amelyik 1347 és 1351 között mintegy 25 millió emberrel – a földrész lakosságának több mint egyharmadával – végzett Európában. A járvány mégis jól rámutat arra, mennyire sebezhetőek vagyunk. Hiába szálltunk le a Holdon bő 50 éve, máig nagyon nehezen tudunk megküzdeni egy mutálódó vírussal, ami nem újdonság, csak éppen nem tudatosítottuk. Elég csak arra gondolni, hogy az egyszerű influenza minden januárban és februárban látványosan rontja a halálozási statisztikákat térségünkben is.

A kormányok sorra hívják össze a rendkívüli bizottságokat, üléseznek az operatív törzsek, azonnali pénzinjekciókkal segítik az orvosi kutatásokat, felszabadítják az egészségügyi vésztartalékokat, miközben számos helyen még a kórházak személyzetének sem jut elegendő szájmaszk. Remélhetőleg késő tavaszig lecseng a járvány, találunk részleges megoldásokat a kór ellen, s ha újra felüti a fejét, akkor már jobban kordában tudjuk tartani. Az esetenként pánikot, vészmegoldásokat gerjesztő koronavírus egyfajta tükröt tart a világ elé: megmutatja, mennyire gyorsan és hatékonyan tudnak dolgozni a nemzetközi szervezetek, a kormányok, milyen gyors az információáramlás, melyek a gyenge pontjaink, és kicsit megmutatta azt is, hogy még a fejlett országok is mennyire sebezhetőek. E tanulságokat jó lesz elraktározni, mert a visszafordíthatatlannak tűnő globális éghajlatváltozás néhány évtized múltán a mostaninál sokkal nagyobb kihívások elé állítja civilizációnkat. Amikor a trópusi betegségek megérkeznek a mérsékelt égövbe, amikor a szélsőséges időjárás okozta ellátási zavarok állandósulnak, vagy amikor a klímamenekültek milliói kelnek útra, úgy gondolunk majd a koronavírusra, mint könnyű bemelegítő edzésre az igazán nagy mérkőzés előtt.