Sebek

Nyilván nem állíthatjuk, hogy a történtekért személyesen Richter, Kaliňák vagy Tomanová a felelős, ám az általuk vezetett intézmények felelőssége és mulasztása annyira szignifikáns, hogy egyre indokoltabbá válik személyes felelősségre vonásuk. Hiszen arról, hogy a galántai intézet kiskorú lakójának – szerinte nem önkéntes – szexuális viszonya volt egy alkalmazottal, tudott a rendőrség, és tudott a szociális ügyi minisztérium is, mégsem tettek semmit. S amikor a botrány napvilágra került, az volt a fő gondjuk, hogy az általuk képviselt hivatalok eljárásának helyességét hangsúlyozzák, és nekimenjenek az ellenzéknek, amely az egész ügyet a nyilvánosság elé vitte. S mindeközben csak egy esetről beszélünk, holott több olyan vallomás is ismert, miszerint Natália története egyáltalán nem egyedi… S ez a fő gond. Ha a legfelső politikai vezetéstől ilyen jelzések jönnek, az világos útmutató minden nyomozónak, ügyésznek, bírónak, szociális munkásnak, aki a jövőben hasonló esettel találkozik, mennyire kell komolyan vennie egy fiatalkorú „szipóst”, akit valamilyen eldugott intézetben megerőszakolnak. A szexuális zaklatással foglalkozó szakemberek tudják, milyen könnyű megkérdőjelezni egy ilyen állítást: Ki látta? Ki fogja tanúsítani, hogy az állítás igaz? Biztos, hogy az áldozat akarata ellenére történt? Ugyan már, hiszen mindenki tudja, hogy ezek a kis narkósok össze-vissza szexelnek... Ilyen és ehhez hasonló keresztkérdésekkel még egy felnőttet is el lehet tántorítani attól, hogy feljelentse támadóját, hát még egy gyereket, aki ráadásul továbbra is az adott személy(ek) felügyelete alatt él! Megdöbbentő, hogy az állam mennyire nem a gyengébb és kiszolgáltatottabb fél oldalán áll az ilyen esetekben, hanem saját intézményeit, s ezzel közvetve az agresszort védi. Persze fennáll a kérdés, hogy ebben a konkrét esetben csak a rendszer hibájáról van-e szó, vagy esetleg felmerül az is, hogy a galántai intézmény különös elbánásban részesült vezetőinek kapcsolatai révén, melyek a jelek szerint egészen a kormányhivatalig elérnek. Ha ez így lenne, az – ha lehet – még súlyosabbá teszi az egész történetet. Maradjunk azonban az ismert tényeknél: világos, hogy bűntény történt, s a felelős hatóságok nem cselekedtek. Ezért valakinek viselnie kell a felelősséget, s egyben utólag helyre kell hozni mindent, ami még helyrehozható. A horzsolások és kék foltok Natália testén biztosan begyógyultak már, de a lelkén élete végéig viselni fogja a sebeket. De azért még tehet az állam, hogy ne legyen több Natália.