Sajóg a szívem

A folyó jelentős hossza teljesen halott, a vegyi szennyezés szinte eltávolíthatatlan. A felelős állami cég és hatóságok egymásra mutogatnak és próbálják a tényeket eltussolni, a problémára figyelmeztető aktivistákat kriminalizálják és el akarják hallgattatni. A jelenség globális. Földünk egyedi gyöngyszem a Naprendszerben. Minden feltétel adott, ami az élethez, ahogy mi ismerjük, kell. Az esőerdők lélegezhető oxigént bocsátanak ki, és biodiverzitásuk szinte minden betegség gyógyítására kínál hatóanyagot, a gleccserek és föld alatti források folyamokat táplálnak, amelyek ivóvizet adnak, az óceánok etetik civilizációnkat, és a mélytengeri és légáramlatok a sarki jégtakarókkal szabályozzák bolygónk kellemes klímáját.

Még.

De az emberiség bizonyos csoportjai fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy ez már sokáig ne így legyen. A fejlődés álcája alatt, hajtva a gazdagság és hatalom utáni vágy által, ezek az ipari mágnások elhitték, hogy bolygónkat a végtelenségig kizsákmányolhatják. Az elmúlt 100 év gyors fejlődése és az új technológiák extrémen megemelték civilizációnk nyersanyagigényeit, ezáltal a bányászat, a mezőgazdaság, az energiahordozók kitermelése és az összes ipari ágazat sosem látott környezetszennyezést hozott magával.

A Sajó esete tökéletes példa erre. Ami ott történt, világszerte történik naponta. A folyamat hasonló. Egy magáncég megkapja egy kormánytól a bányászati jogot. A nyersanyagok bányászatához és feldolgozásához sok toxikus vegyszert használ, ezeket a szennyvízzel együtt kiengedik a környezetbe, esetleg felfogják „biztonságos” víztározókban, amelyek egy idő után károsodnak, és mérgező tartalmuk előbb-utóbb kiszivárog. A nyersanyagokból származó nyereség a magáncégé marad, mert a profit az egyik legjobban védett emberi jog, de a következmény már nem a cég felelőssége, az az államra marad. És mivel a környezetvédelem még egyetlen kormány prioritása sem volt, és ezen bányák közelében általában kisebbségek vagy más marginalizált emberek élnek, nem nagyon zavarják az események a politikusokat. Ha pedig megjelennek az aktivisták és környezetvédők, akik a cégeket és az állami hatóságokat is felelősségre akarják vonni, azokat nagyon effektíven kriminalizálják, és represszív taktikákkal megpróbálják elnémítani, bebörtönözni, munkájukat lehetetlenné tenni.

Ez a forgatókönyv játszódik le mindenhol, függetlenül attól, hogy az adott állam demokrácia vagy diktatúra. Akár az USA-ban, ahol az indigén vízvédelmezők próbálják meggátolni nagy olajcsatornák megépítését, Dél-Amerikában, ahol a környezetvédők a folyamokat szennyező illegális nemesfémbányászatot próbálják meggátolni, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol a zöld forradalmat ígérő elektromos autók elemeihez szükséges kobaltot bányásszák már 10 éves gyerekek és mérgezik magukat, akár nálunk, Szlovákiában. Ezek az aktivisták egyre nagyobb veszélyben vannak, csakúgy, mint az emberek és az ökoszisztéma. A lobbisták pénze fontosabb, mint a tiszta, egészséges környezet. Aki már látott felvételeket ezekről a bányákról és az ott dolgozó emberekről, annak bizonyosan feltűnt, mihez hasonlítanak. A pokolhoz. És ha ész nélkül így folytatjuk, ilyen mostohán fogunk bánni ökoszisztémánkkal, akkor a földi pokol hamarosan mindenhol érezhető lesz. És nem csak a szívek fognak sajogni.