Rothadó banánköztársaság

Jobb országokban egy évtized alatt van ennyi botrány, Szlovákiában ezek a maffiaállami mindennapok, amelyek újra rávilágítanak, hogy egy tragikomikus banánköztársaságban élünk, ahol az állami intézmények a szemünk láttára rothadnak szét. A beléjük vetett bizalom, az igazságosság, a politikai közerkölcs terén a bányabéka segge alatt járunk, de szinte minden nap újat hoz, többnyire azt, hogy mindig van még lejjebb.

Kezdjük mindjárt maffiakormányunk valódi fejével, Robert Ficóval, aki pár éve még azt nyilatkozta, hogy 2014-ben már nem lesz a politikában. Most meg, amikor 2018-at írunk és miután lemondott a miniszterelnökségről (és elszálltak az államfői meg alkotmánybírói esélyei is) folyton azt hangoztatja, hogy nem megy sehova, a Smerrel 2020-ban is választást akar nyerni. Legújabban a Smer frakcióvezetője lenne. Fico annyira háttérbe vonult, hogy az új miniszterelnököt legtöbbször szóhoz sem engedi jutni a sajtótájékoztatókon…

Kis Napóleonunk a luxusingatlanjától sem képes szabadulni. Tavaly februárban még azt nyilatkozta, hogy ha vádat emelnek az adócsaló Bašternák ellen, akkor „megértem, hogy egyszerűen nem maradhatok ott”. Aztán egy hónapra rá vádat emeltek, azóta eltelt több mint egy év, és Fico még mindig a Bonapartéból élvezi a kilátást. Minden nappal erősödő közvetett bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy luxuslakását nem is bérli Bašternáktól, hanem valójában provízióként tulajdonba kapta. A legszebb az egészben az új kifogás, miszerint, ha megtetszik neki egy új ingatlan Pozsonyban, hamarosan kiderül, hogy korábban kétes alakok birtokában volt.
 

A két Robert közül a másik, Kaliňák úgy „távozott”, hogy az ajtón kiment nadrágban és az ablakon visszamászott szoknyában. Korábbi jobbkeze, Denisa Saková személyében. Hogy a manőver sikerülhessen (Kiska kinevezze a Pellegrini-kormányt), Drucker játszotta el a felmosórongy szerepét, de ezúttal már csak egyszeri használatra, egy hónapra. Saková korábban problémás közbeszerzések lebonyolításában jeleskedett, köztük volt az is, amelyről Špirko speciális ügyész beszámolt a sajtónak és feljelentette Kaliňákot. A „volt” belügyminiszter a volt pénzügyminiszterrel (Počiatek) együtt Špirko szerint províziókat kapott az üzletből. A szlovákiai igazságszolgáltatás állapotát mutatja, hogy az ügyletet felügyelő Sakovából miniszter lett, míg Špirko ügyészt akadályozták a nyomozásban, fegyelmi eljárásokat indítottak ellene – legújabban Dušan 61:0 Kováčik speciális főügyész fenyegeti 3000 eurós bírsággal. A projekt dokumentációja először állítólag meg lett semmisítve, aztán megtalálták a másolatát, aztán kiderült, hogy mégis az eredetit… Mint egy ötödrangú szappanopera.

És a sor hosszan folytatható az SNS-es jelöltekkel, az egyik, Rezník, épp a közmédiában normalizál, a másik épp új vezérkari főnököt talált, aki majd készségesen aláír minden megbuherált védelmi beszerzést. Ez ellen az ország legjobb tábornoka tiltakozott nyílt levélben, majd otthagyta a hadsereget. Közben Kali szekrényéből is kiesett még egy csontváz: úgy fest, Szlovákia a kormánygépet kölcsönadva egy kommunista diktatúrának asszisztált ahhoz (akarva vagy akaratlanul), hogy legfőbb uniós szövetségesétől és legfontosabb kereskedelmi partnerétől elraboljanak egy politikai menedékkérőt. Az i-re a pontot ezúttal az a pozsonyi bírónő (Zuzana Maruniaková) tette fel, aki első fokon Kočnernek adott igazat a Markízával szemben, amikor úgy döntött, hogy a nemrég a semmiből felbukkanó váltó, amit állítólag 2000-ben Pavol Rusko akkori Markíza-főnök írt alá (csak az aláírás nem nagyon hasonlít Rusko akkori aláírására) valódi, ergo a Markízának fizetni kell (egyelőre 8,3 milliót, kamatostul Kočnernek). Az alperes kérését, hogy vizsgálják meg, valóban 2000-ből való-e a váltó, elutasította… Oszt jónapot!