Rossz lelkiismeret?

Ismét tanúi lehettünk, hogy a szlovák parlament honatyái nem hiába kapják a fizetésüket; hatalmas tűz lobog honfiúi keblükben, ha a szomszédot kell szidni. Pedig olykor nem ártana a tényekkel is szembenézniük az uraknak. Csak féltucatnyit ezek közül:

1. Szlovákia nem tud munkát adni a munkaképes lakosság húsz százalékának, több mint félmillió embernek. A történelemkönyvek teli vannak vele, hány szlovák tántorgott ki a monarchiából a múlt század elején Amerikába munka után.

2. Szlovákia nem tud (nem akar) anyanyelvű felsőoktatást biztosítani több mint félmillió polgárának. Ekkora tömegnek két és fél egyetemre van joga Európában. Nekünk egy nyomorult kar sem jár. A kormány holmi akadémiai bizottságra tologatja a politikai felelősséget.

3. Gyermekeink legkevesebb harminc százaléka nem anyanyelvi alapiskolában tanul. Ezért nem zúdul fel a parlament, senki nem akar alapszerződést felrúgni, követet visszarendelni, magyar képviselő mentelmi jogát megvonni. Ez az otromba asszimiláció a világ legtermészetesebb dolga.

4. Az elfuserált közigazgatási reformban szó sem esik arról, hogy egy-egy kisebbség által lakott régióba miként fognak visszaáramlani az adók. Hogy is esnék, amikor az adóreformot még fel sem találták.

5. A harmadik évezred Szlovákiájában kisebbségi önkormányzatról a kutya sem ugat, képviselőink csak azért lehetnek ott a törvényhozásban, mert számbelileg elegen vagyunk a parlamenti küszöb átlépésére.

6. A független Szlovák Köztársaságban kormányon kell lenni ahhoz, hogy biztosítva legyen a mindig változó összegű alamizsna a kisebbségi kultúra támogatására, amely hol harmada, hol fele a kilencvenes évek elején a csehszlovák szövetségi kormány által felajánlottnak, és amit semmilyen törvény nem szavatol. Megítélése ad hoc történik.

A szlovák parlament talán a rossz lelkiismeretét takargatva zúdított össztüzet Magyarországra a kedvezménytörvény ürügyén. Magyarország nem tudja megállítani az asszimilációt, nem adhat munkát a környező országok lakosságának, és nem pótolhat mindent, amit attól az államtól kellene kapnunk, amelyben élünk. De legalább megpróbálja. Naná, hogy nem tetszik az uraknak! Sem exterritoriálisan, sem másképp.