Ront vagy javít

Valószínűleg az egyetem felé kacsingathat a diák úrfi, mert tény, hogy fél évig nem sűrűn vette elő a tankönyveit, nem remekelt az órákon, istenem, egy gimnazista férfiútól nem lehet elvárni – legalábbis nagyon kevéstől –, hogy az iskolán kívül töltött perceit is azzal töltse, hogy ül a fenekén, és tanul, tanul, míg el nem alszik a könyvek fölött, míg be nem gyullad a szeme. Az ember ebben a korban már nyugodtan lehet szerelmes, esetleg sportszenvedélyének hódol, nem a matematika a kedvenc tárgya, hanem az irodalom, a történelem, idegen nyelveket szívesebben tanul, mint képleteket, vegyjeleket. Ez mind, mind bocsánatos bűn, csak egyes pedagógusok szemében nem. Ők ugyanis nem voltak fiatalok, nem voltak szerelmesek, nem sportoltak, semmi mást nem csináltak, csak tanultak éjt nappallá téve, ezért lettek tanítók. Nem olyan Nyilas Misi-félék, akiknek egyetlen céljuk lenne, arra tanítani a népet, hogy légy jó. Ez már egyébként is kiment a divatból, a népet ma arra kell tanítani, légy kemény kapitalista, hogy gazdag légy a földön. Diák úrfit sem az egyikre, sem a másikra nem nevelik, kőkeményen a tananyagot kérik tőle számon. Aztán, amikor eljön a félévi értékelés, kiderül, lehet osztályozni, de nehezen. Két számjegy közt ingadozik a tanár, de nehogy megkövezzék, lehetőséget ad diák úrfinak. Ha jól sikerül a felmérő, a jobbik jegyet is megkaphatja, ha nem, marad a rosszabbik, amit hazavihet, és szék gyanánt használhat, ha a szülő véleményének kifejezésre juttatása után kedve lesz leülni. Diák úrfi összeszedi magát, éjt nappallá téve magol, hátha kikerekedik az a bizonyos szám, és a bizonyítványban a jó nem is olyan rossz. Dolgozat megírva. Diák úrfi föllélegzik, nemcsak érzi, hanem tudja is, minden rendben volt, megkapja a jót. A bizonyítványosztás napján már az gyanús neki, hogy osztályfőnöke sűrű, sötét pillantások kíséretében nyújtja felé a papírt, a lehető legnagyobb távolságból, nehogy véletlenül hozzáérjen ehhez az iskola, de legalábbis az osztály szégyenéhez. Diák úrfi leül, tekintete végigfut a papíron. Nem akar hinni a szemének. Ott díszeleg az egyetlen szék a papiros kellős közepén. A felmérőt ugyan egyesre megírta, de a pedagógusnak nem volt ideje a konferencia előtt kijavítani, a jegyet átviszi a második félévbe. Ha így folytatja, s csupa kitűnőt gyűjt be június végéig, akkor sem lesz egyese abból a bizonyosból, mert ennyit nem lehet javítani.Csak a gyereket szabad elrontani.