Rokoni kapcsolatok

Ezért találta ki az emberiség demokratikus működésben érdekelt része, hogy intézményeket kell építeni, az intézményeket egymással kiegyensúlyozni (hatalommegosztás), és ezekbe az embereket rendszeres időközönként le kell cserélni, ott töltött idejüket maximalizálni kell.

Mégsem kell mélyre ásni, hogy családtagokat találjunk együtt a hatalom csúcsa körül. Hiszen azok az autokratikus vezetők, akik eleve ellenségesnek tekintik a hatalmukat korlátozó demokratikus intézményeket, mindig arra törekszenek, hogy személyi-bizalmi körrel vegyék magukat körbe, akik nem a hatalom fékezésében érdekeltek, hanem annak kiterjesztésében és folyamatos hosszabbítgatásában.

E bizalmi körök moderált nyugati verziója az elit iskolai csoport. A brit vagy japán politikai elit, a francia ENA mind kiváló példák arra, hogy milyen mértékben felülreprezentált egy-egy ilyen képzőhely a kormányzati hatalom tetején. Itt azért legalább a csoporton belüli verseny még adott lehet.

Ezzel szemben, ahogy kelet felé nézünk, nincsenek évszázados múltra tekintő szűk elitképző helyek, amelyek generációkon keresztül adnák a vezetőket. Különleges történelmi adottság volt a néhány budapesti szakkollégiumi közösség a rendszerváltáskor, de azóta már kevéssé dominánsak.

Keleten az intézményeket sokkal inkább a családdal helyettesítik. Ennek legeklatánsabb példája a Fidesz 2014–18 közötti átszervezése: az egykori Bibó kollégiumi csapat – Simicskával bezárólag, aki Orbán szobatársa is volt – háttérbe kezdett szorulni a miniszterelnök családjából megjelenő szereplők javára. Lánya, veje, felesége szolnoki barátai és hasonló körök kerültek előtérbe, szerepelnek azóta is az oknyomozók fókuszában. A folyamat azóta is tart.

Hasonlót látunk akkor, amikor az SIS vezetőjének a köztársasági elnök ellenállásán megbukott Gašpar helyett annak fiát nevezhetik ki.

Máshol ez még látványosabb: Pakisztánban a korrupcióban megbukott korábbi miniszterelnök testvére a mostani befutó jelölt. Indonéziában az új elnök nem mást, mint elődje fiát vette maga mellé alelnöknek. A kínai kommunista elit egyik csúcsa a „hercegek”, vagyis a Mao melletti első vonal gyermekei és leszármazói. Putyin és az orosz vezetők különböző rokonaival tele a sajtó.

Kár, hogy egyes választópolgároknak nem egyértelmű, hogy a családorientált wannabe-autokraták nem az ő érdekeiket fogják képviselni, hanem a családét és a vezető hatalmáét. Minden más csak narratíva, ami ezt szolgálja. Így érdemes olyan pártok körül nézelődni, ahol eleve a párton belül is működnek a fékek és ellensúlyok, nem a vezetőnek van pártja, hanem a pártnak vezetője. Nem könnyű polgári feladvány!