Riszálás délen

Nálunk folyamatosan el lehetett követni disznóságokat, számolva az emberek rövid emlékezetével. Amellett, hogy politikusok tucatjának máig ez a hobbija, időnként nyájasan felböfögik: fejleszteni kell a déli területeket. Ám aki gyalogpolgárként megélte Nyitra megyében a HZDS–SNS korszakát – nem csak magyarként! –, annak még rémálmaiban sem jut eszébe mindezt visszakívánni. Még ha az SDKÚ nem is az SNS-t jelenti. Mindegy tehát, Nyitráról milyen hírek érkeznek az SDKÚ és a HZDS esetleges együttriszálásáról, megfejelve mindezt azzal és úgy, mintha az MKP eddig semmit sem tett volna a megyében élőkért. Ez ugyanis a demagógiának abba a válfajába tartozik, amely a déli szlovák iskolák magyar tanintézmények javára történő elsorvasztásáról harsog baromságokat. Ez is jellemző sport: gazdasági gondokból nemzetiségi kérdéseket kreálni. Nem, a pénzügyi decentralizáció kapcsán itt csak arról van szó: kinél lesz a pénzesláda kulcsa vagy ki szerzi meg a legnagyobb gazdasági befolyást. Paradox, de – noha jó pár honatya kedélyét borzolhatja, hogy a megye idén valamicskével több pénzt juttatott a déli járásokban helyi közlekedésre, kultúrára, viszont még ez sem általánosítható –, a hétköznapokban ez szinte meg se látszik. Még mindig isszuk az elbaltázott közigazgatási reform levét, minden téren. S erre nem elég csak azt mondani: pályázni kell... Mintha ez varázsszó lenne, ráolvasás, amely mindent már önmagától meggyógyít. A jövőben igenis megyei szinten dőlnek el a leghúsbavágóbb, mindennapi léthelyzeteinket alapvetően befolyásoló dolgok, igenis itt döntik el, hogy a magas munkanélküliséggel sújtott, aprófalvas, rossz infrastruktúrájú, déli régiókban változtatni tudnak-e az emberek életminőségén. Nem elég csak az eurorégiókra – olykor rosszhiszeműen – sandítani, megoldást várni. Itt élve most csak azt látni, hogy szlovák és magyar fiatalok közösen járnak Magyarországra dolgozni, ingáznak, néha megalázó bérért a túloldalra, mert itt elérhető, tehát gazdaságos távolságon belül semmi sincs. Még. Néhány cinikus atyafi már ezt is sikernek könyveli el. Hát én nem lennék arra büszke, hogy a saját választóim vagy a leendő választóim – egységesülő Európa ide vagy oda – inkább másutt keresik a jobb életet. A jobbat? Az életet. Az MKP-nak – mint minden legitim pártnak – igenis ott a helye a megyei közgyűlésben is, de kínosan ügyelnie kell arra, hogy a korrupciónak, a kliensrendszernek, a tisztességtelen lobbizásnak még az árnyéka se vetüljön rá. Mert abban a pillanatban hiteltelenné és jogosan támadhatóvá válik. A választók egyáltalán nem hülyék, s főképp a fiatalabb nemzedékek már csak és kizárólag a konkrét, kézzelfogható eredmények alapján voksolnak majd, az összes, megyei szinten tevékenykedő pártra. Egészségügy, szolgáltatások, beruházások, munkahelyek, infrastruktúra, hivatalok rugalmassága, gyors ügyintézés... Van mit javítani, behozni. Ám a végére marad egy korántsem ártatlan kérdés: ha Dél-Szlovákiában megindulnak a fejlesztések – csak már indulnának –, akkor a lakosságon kívül ki vagy kik járnának még jól?