Rekviem a lunaparkért

A kisvárosban, ahol felcseperedtem, már maga az építkezés is látványosság volt évente kétszer–háromszor. Majdani kis kuncsaftok egész hada bámulta, ahogy összeszerelik a monstrumokat. Délutánonként egy nagyobb összeggel, mondjuk tizenöt koronával a zsebemben gondosan kiszámoltam, mire hányszor tudok felülni aznap. Sőt a tízóraipénzből is hajlandó voltam megspórolni pár koronát egy kis pörgés, forgás, autózás kedvéért. A céllövöldében jó sok szivacslabdát eldobáltam egy külföldi rágóért, papírvirágért, pattanós kislabdáért, és a vattacukorárusnak sem lehetett panasza a fogyasztásomra. A körhintákra rendszerint sorba kellett állni, az ütközös autókért pedig szabályos közelharc folyt.

Mindez többször eszembe jutott az elmúlt napokban. A legnagyobb pozsonyi lakótelepen ugyanis ringlispíl üzemelt, anélkül, hogy a gyerekek és kiskamaszok tudomást vettek volna róla. Pedig remek helyre, egy forgalmas bevásárlóközpont tőszomszédságába költözött a „szórakoztató komplexum”, amely egyébként igazi időutazásnak tűnt. Mintha a nyolcvanas évekből pottyant volna ide. Még a hangszórókból is valami Modern Talking-szerű zene bömbölt, szinte vártam, mikor szólal meg a Boney M-től a Daddy Cool. Hatféle csodagépet számoltam össze, ám akárhányszor jártam arra, mindig üresen árválkodtak. Úgy tűnik, korunk kiskamaszait ilyesmikkel már nem lehet sem elámítani, sem elringatni. Sokkal komolyabb kalandokat élnek ők át nap mint nap a számítógép előtt, ahol egyik percben dzsungelharcosok, a másikban katonai pilóták, Forma–1-es versenyzők vagy síbajnokok. Ők már nem tolongnak egy kis hinta-palintáért, és a Google Earth után az óriáskerékből kínálkozó látvány sem hozza lázba őket. Egy hétig táboroztak a körhintások a paneldzsungel közepén. Nem tudom, mennyit kereshettek, gyanítom, igen keveset. Én – már csak éveim és kilóim száma miatt is – nehezen tudtam volna fellendíteni az üzletet, akármennyire szimpatizálok is velük és szurkolok nekik. Szóval meg kellett állapítanom, hogy a lunaparkoknak befellegzett. És nyilván olyan kiskamaszok sincsenek már sokan, akik a világ legizgalmasabb szakmájának a körhintásokét tekintik, és bámész irigységgel figyelik minden mozdulatukat...