Quo vadis, Magyar Szövetség?

Egyfelől azért, mert nagy különbség nem látszott abban, ahogy Pellegrini és Korčok a magyar kisebbséghez viszonyult az elmúlt években. Másfelől viszont egyértelműen kiviláglott, hogy melyik jelöltnél nagyobb a demokráciadeficit. Harmadrészt, mindvégig érződött, hogy a választók országos szinten kábé fele-fele arányban fognak szavazni a saját kedvencükre. Arra, akit nagyon-nagyon az államfői székben akartak látni. Miközben szúrós szemmel néztek azokra, akik a másik jelölt mellett kardoskodtak.

Mi következhet ebből? Az, hogy a Szövetség a Pellegrini melletti ilyen fajta kiállással elbizonytalaníthatta potenciális szavazóbázisának egy részét az európai választás előtt. Miért is szavazzon egy megrögzött Nyugat-párti a Szövetségre, ha ők mást gondolnak a világról, mint ő? Az EP-választáson is ötszázalékos a sikerküszöb, és ezt csak akkor lehet megugrani, ha a Szövetségre a szlovákiai magyarok nagy többsége voksol majd. Erre pedig, egy ilyen fajta kiállás után egyre kisebb az esély.

Nehéz nem azt gondolni, hogy már megint az Orbánéktól érkezett ukáz hatására kellett ilyen gyorsan lándzsát törni a megüzent oldal mellett. Ha nem így történt, akkor is bajos a dolog. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy egyébként kétségtelenül nemcsak a magyar közszolgálati tévé, hanem boldog-boldogtalan is beavatkozott a szlovákiai választásba ilyen-olyan mértékben pro és kontra a cseh és magyar sajtóban a kampánycsend alatt). Mindenesetre a magyar miniszterelnök, köszöni szépen, jól van. Elég régóta ül a bársonyszékében, úgy gondolja, ő már megteheti, hogy csak azokkal a politikai erőkkel barátkozik a környező országokban, így Szlovákiában is, akikből hasznot húzhat. Egyébként is, Hatvanpusztán vagy akár a családjához tartozó luxusszállodákban az idők végezetéig tejben-vajban fürödhet. Ha a Szövetségnek az az egyetlen célja, hogy Orbán külpolitikai játszmáiban betöltse a másodrangú statiszta szerepét, és soraiból néhányan ingyenes vendégéjszakákat kaphassanak az említett „NER-közeli” luxushotelekben vagy luxusjachtokon, akkor teljesülhet most is a küldetése. Ha viszont ennél többre vágyik, például a szlovákiai magyarság hatékony érdekképviseletére a mindenkori hazai és európai döntéshozásban, már jóval nehezebb dolga lesz. Ráadásul ugyanazt a hazardírozást, ahogyan Orbán lavíroz a külpolitikában, a Szövetség a saját pályáján nem igazán engedheti meg magának.

Ugyanis nem Pellegrini és nem is Orbán lesz az, aki eredményes választásokhoz segítheti a Magyar Szövetséget, hanem csakis a szlovákiai magyar választó. Akit az utóbbi időben már egyetlen alkalommal sem sikerült kellő számban meggyőzni arról, hogy keljen fel a karosszékből, menjen el a választóhelyiségbe, és a magyar gyűjtőpártra adja le a voksát. A most mutatott teljesítménynél ehhez többre, jóval nagyobb mozgósítóerőre lenne szükség. Saját kurázsiból.

Pelligrini győzelme után biztosan sokan igazolva látják a választott taktikát. A kérdés csak az, hogy milyen sikeres stratégia építhető erre.

Quo vadis, Magyar Szövetség?