Prostik és cinkosok

Pavol Rusko a múlt héten egy újabb korrupciógyanús ügy leleplezését kezdeményezte a rendőrségen, akárha a törvénytisztelő polgár makulátlan etalonja. Elméletileg! Amikor azonban a leleplezést alátámasztó „bizonyíték” beszerzésén ügyködött – gyakorlatilag bűncselekményt követett el.

Történt volt, hogy beszélgetőpartnere, egy tőle elhidegült kolléganője, tudtán kívül, rejtett kamerával rögzíttetett egy magánbeszélgetést, amelyben ő maga azt kérte tőle számon, miért hagyta őt el...? Iveta Henzélyová, ez a tökszőke nő egyike azon Rusko-párti parlamenti képviselőknek, akik faképnél hagyták őt s vele együtt pártja, az ANO képviselői klubját, azt követően, hogy pénzmosás és egyéb kétes előjelű gazdasági machinációk gyanújába keveredvén távozni kényszerült miniszteri posztjáról. A szóban forgó – Rusko által időközben a sajtó számára is büszkén(!) megszellőztetett – videofelvételen a következő kijelentést tette Henzélyová: „Valaki a parlament szeptemberi ülésszaka előtt a mieink által ígért fűt-fát nekem, meg egy ház átépítését is kilátásba helyezték, ha átállok a kormányoldalra...”

Kétségkívül bűzlik hát itt valami. Ám, sajnos, mindkét oldalról. Bár Henzélyovát, állítása szerint, hidegen hagyta a titokzatos megkeresés – azaz semmit nem kapott, és kizárólag önszántából szakított Ruskóval –, megtörténtét azonnal jelentenie kellett volna a rendőrségen. Elméletileg! Mivel a rögzített párbeszédre gyakorlatilag hetekkel ezelőtt került sor, Ruskónak ugyancsak azonnal a rendőrséghez kellett volna fordulnia. Megint csak – elméletileg! Ő viszont, gyakorlatilag, csak hetek múltán tette ezt meg. Elképzelhető persze, hogy bokros teendői miatt nem volt ilyesmire érkezése. Lehetett is dolga, elég. Egyebek között, pártja, az ANO tökéletes lerohasztásának emberpróbáló procedúrája és Markíza tévébeli tulajdonrészének elkótyavetyélése is sokkal inkább leköthette őt, mint holmi, a korrupció molochjával folytatandó kilátástalan csetepaté...

Persze, jobb későn, mint soha alapon, amint jobban ráért, ismét fölülkerekedett lelkében a bosszúszomj, és rögvest a cselekvés mezejére lépett. Lám, meg is kezdődhet most már e bűnben fuldokló sárgolyó girge-gurba tengelyének kiegyenesítése... Mi ez, ha nem egy happy end, mint az állat! Továbbá, egy olyan újabb – urambocsá! – szaros gumicsont, amelytől mindenkinek olyan lett a szája, aki bevette! Ennek ellenére torkos ebként úgy kapkodnak érte még mindig az aktorok – a közjogi méltóságokkal egyetemben –, mintha legalábbis egy vájdlingnyi mézízű sörbetből került volna elő... Gašparovič köztársasági elnök úrral az élen – aki nem is olyan régen gyakorlatilag fölötte elhivatottan tüsténkedett egy látens politikai bűnbanda főkomornyikjaként –, patetikusnál patetikusabb, erkölcsi töltetű prédikációkba kezdtek e hon ege alatt.

Miközben, nyilván mindenki tudván tudja, hogy ez a kutyakomédia sem lesz képes megállítani azt a közéleti karavánt, amely évek óta akadálytalanul halad a maga útján. Mert elméletileg ugyan úgy fest, mintha csupa makulátlan erkölcsű, törvénytisztelő ember irányítaná itt a közéletet, gyakorlatilag azonban, szinte egytől egyig prostituáltak, kisstílű cinkosok, a közélet mutatványosai...