Progresszív momentum

Az érintettek még addig sem jutottak el, hogy átfogó közvitákat kezdeményezzenek. Változásokat olyan új politikai formációk hozhatnak, amelyek a mindennapok emberének véleményére alapozva szállnak szembe a fennálló elitcentrikus szemlélettel, de nem szélsőséges irányból.

A rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy a pártok választási kampányok idején országjáráson keresik a választók kegyeit. De mi a helyzet akkor, ha a politikai szereplők nem programjukat hirdetve kerekednek fel, hanem mert a lakosság véleményére kíváncsiak? Az elmúlt hónapokban egy-egy olyan politikai formáció alakult Szlovákiában és Magyarországon is, amely átfogó társadalmi témákat feszeget. A Progresszív Szlovákia és a Momentum Mozgalom megjelenése közötti hasonlóság nem véletlen. Mindkét kezdeményezés a lehető legtágabb értelemben tekint a társadalomra, egyfajta befogadó képet alakítva ki, szemben a többi párt „izmusaival”. Az újszerű megközelítéssel ki akarnak lépni a hagyományos jobb-bal besorolásból, teret engedve az innovatív elképzeléseknek és a problémákat új értelmezési keretekbe kívánják helyezni. Ez a gyakorlatban országjáró fórumokat jelent, amelyeken olyan össztársadalmi ügyeket feszegetnek, mint a budapesti olimpiai pályázat vagy Szlovákia jövője. A cél az emberek véleményének megismerése, egymással való ütköztetése. Az így kapott eredmények beépítésén túl a fórumok az új pártok legitimitását is erősítik, nem utolsósorban feszültséglevezetésként is működnek.

A szlovákiai és a magyarországi társadalom is igényli a nyílt közösségi vitákat. Sajnos a rendszerváltás után ez a dimenzió lett a kárvallottja a demokratizálódási folyamatnak. A kialakuló liberális demokrácia rendszerét csakis intézményi (törvények, szervezetek, hatáskörök stb.) szempontból értelmezte sokáig idehaza és Nyugaton is a politika. Ez azonban a liberális demokráciának csak a „liberális” fele, amely meglehetősen egyénközpontú, miközben a „demokrácia” rész (a közösségi elem) ennek alárendelődött. Ennek az lett az ára, hogy a társadalmi önreflexiót, közvitákat és közösségi igényeket a politikai elitek sokadrangú dologként kezelték. A „nép hangjának” ilyen szintű tudatos figyelmen kívül hagyása pedig frusztrálttá tette a társadalmakat, innen egyenes út vezetett a standard pártokba vetett bizalom erodálódásához. Nem csoda, ha sokan olyan rendszerellenes és hangzatos ígéreteket hallató irányzatok felé fordultak, mint a Jobbik, a Sme rodina és Kotleba pártja.

A liberális és demokratikus elemek folyamatos harcának fel nem ismerése komoly fenyegetés a társadalmak jövőjére nézve. Úgy tűnik, a Momentum Mozgalom és a Progresszív Szlovákia vezetői tudatosították, hogy e trendeket a „néphez visszatérve” (kezdésként fórumokkal) lehet csak megfordítani, fő célként pedig egyensúlyt kell teremteni a liberális és demokratikus elemek között. Minden további csak rajtuk múlik.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa