Politikai önzés a közösségépítésben?

Közösség? Igény, az lenne rá! Mármint, hogy a végtelenségig polarizált témákon túl is legyenek közéleti közösségek. Értelmes lokális tevékenységek körül, nemcsak vitára, hanem együttműködésre is. Nemcsak az ellentétek élezésére, hanem a közös célok kikaparására is. A politikai mozgalmak jó része mostanra viszont végtelenül leegyszerűsített és polarizált üzenetek köré épít „igen-nem” virtuális közösségeket. Tehát nem azért teremt teret az emberek egy csoportjának, hogy nekik egyértelműen jobb legyen, hanem gyakran azért, hogy a politikai kommunikációba instrumentalizálja – közösségi médián, felvonulgatáson, bármi máson – a megmozduló felhergelt csoportokat. Vagyis elvigye őket választani. Ehhez pedig egyre több érzelmi input kell, mert amúgy egyre nő a távolság az állam és választó között.

További nehezítő körülmény, hogy a 21. században nehéz szakpolitikai kérdésekben egyszerű megoldásokat kínálni. Az adópolitika változása alapvető társadalmi igazságossági kérdéseket nyit meg azonnal, ahogy lényegében egyetlen területen sem lehet egyetlen húrt úgy meghúzni, hogy az egész háló ne mozduljon be. Ez nem hiba, ez nem baj, csak figyelembe kell(enne) venni.A valódi igény inkább ott fedezhető fel, hogy az emberek újra közösségeket alkossanak. Olyan közösségeket, amelyeknek vannak alapvető, a legtöbb csoporttag által elfogadott közös értékei.

Ebből kiindulva néha gondolni fognak valamit közéleti ügyekről, de nem csak az országos közélet létezik, sőt. Ez alapján szervezik majd az őszi kirándulást és választják a helyszínét, vagy hogy vegán lesz a gulyás, vagy sok hússal. Hogy vigyáznak-e a gyerekekre a rendezvény idején, vagy mindenki oldja meg maga. Sorolhatnánk a mikroértékválasztásokat, teljesen természetes.Az energiaválság idején újra felmerült az energiaközösségek koncepciója. Hogy utcák, blokkok, kisebb települések vagy kerületdarabkák alkossanak olyan csoportot, amely képes a politikától teljesen mentesen, a saját energiafelhasználása körül optimalizálni. A teslás lakók akkumulátorának szolgálatba állításától a jól fekvő tetőkön lévő napelemeken át a puszta és altruista segítségig a közösségen belül. Hogy termesszenek a teraszon paradicsomot vagy füvetsítsék a tetőt; vagy mi legyen az esővízzel. Ilyen kérdéseken mennyivel „egészségesebb” vitatkozni! Mindenkit ugyanúgy érint a közösségben, nem elméleti kérdések országos szintről.

A fogyasztást csökkenteni is lehet, ha mindenkinek el tudjuk magyarázni, hogy például az A++ jelzésű hűtőszekrény töredékét fogyasztja, mint a E és F kategóriás darabok. Ilyen egyszerű dolgokat is mennyivel könnyebb akkor elmagyarázni, ha tudjuk, hogy a lépcsőházban van két lakás, akik „rám” jutnak. Nem pedig országos kampányt szervezni, és megint a piacra bízni, hogy majd marketingeszközökkel megoldja azt, ami valójában egy hatékony feladat közösségi szinten.Egyre több közösségi feladatot piacosítottunk, vagyis pénzért tettünk elérhetővé. A működő közösségek, ezzel szemben, számos fenyegetés legjobb ellenszerei: a fake newstól az energiaválságig, a közös élelmiszer-készletezéstől a lokális szolidaritásig. Ha lesz politikai erő, amely képes lesz lemondani arról, hogy a saját közösségeit teljesen a pártpolitika szolgálatába terelje, lényegében sokszorosát nyeri majd vissza az energiáknak.