<p>Ahogy azt várni lehetett, a Gorilla-iratok léte úgy vált a választási kampány fő témájává, hogy már senkit sem érdekel, mi is szerepel bennük. A kölcsönös sárdobálás, az elutasítás és vádaskodások, valamint a hirtelen napvilágra kerülő további kompromittáló iratok azt mutatják, a politika és az üzlet összefonódása mindennapos. Párttól és oldaltól függetlenül. A felháborodás előbb megoszlik a szereplők között, majd apátiába fordul, a gyakorlat tovább folytatódik.</p>
Politikai biztosítékok
Robert Ficótól és a Smertől álszent az a hozzáállás, miszerint a pártnak semmi köze nincs a Gorillához, hiszen valóban Fico az egyetlen politikus, aki az iratok tanúsága szerint személyesen is megjelent Haščák lakásán és beszédbe elegyedett a Penta társtulajdonosával. Az viszont egy másik kérdés, hogy miről. Maga a Gorilla-lehallgatás anyagai is furcsán kettősek ebben a tekintetben, hiszen míg Ficóval Haščák a jövőbeni koalíció kérdéseit és a szlovákiai politika állapotát boncolgatja, a korábbi anyagokban konkrét ügyletekről és milliós províziókról esik szó. De mi értelme ennek a hirtelen váltásnak? Mivel a Gorilla-irat arra mutat rá, hogy az egész politikai elit romlott, a későbbi miniszterelnökkel való tárgyalások biztosítékként szerepelnek benne. Biztosítékként, hogy a Fico-kormány idején a hatalom az anyagokat ne tudja felhasználni az egyik oldal (és mindenekelőtt a Penta) célzott lejáratására. Az elképzelés jónak bizonyult, hiszen az anyagok vizsgálata annak rendje és módja szerint el is akadt pár éve, Fico pedig most is hallgat.
Nagyon hasonló stratégia alapján készült a Richard Sulíkról kiszivárgó anyag is, mellyel kapcsolatban az SaS vezetőjének személyi felelőssége is felmerült: nem önmagában a felvetett téma kompromittálja a politikust, hanem a beszélgetőpartner személye. Sulík tehát úgy kényszerül magyarázkodni, hogy tudni nem, csak sejteni lehet, pártja milyen álláspontot foglalt el a főügyészválasztás kapcsán.
Ezek a biztosítékok korábban arra szolgáltak, hogy egyik párt se bolygassa túlságosan a másik viselt ügyeit. Most, a választások előtt, az interneten keringenek. Míg a botrányban érintettek politikai ellenfeleinek bőven elég, hogy elhangzik a nagy vetélytárs neve (és itt Fico és Sulík mellett ugyanúgy meg lehet említeni akár Dzurindát, Miklošt, vagy Bugárt), addig a médiának és az oknyomozó újságíróknak egy lépéssel tovább kellene járnia, méghozzá a konkrét botrányokat kutatva. Azt, hogy ki, miben, hogyan érintett. A társadalom megtisztulásához csak az vezethet, ha konkrét személyeket konkrét bűncselekményekért fognak felelősségre. Máskülönben az történik, ami Szlovákiában korábban annyiszor: a politikusok jönnek és mennek, de ez a csere nem lesz minőségi. Hiszen a politikai biztosítékok nyilvánosságra kerüléséből eddig csak egy tanulságot vonhattak le az érintettek: okosan kell lehallgatni, a veszélyes bizonyítékokat pedig még jobban el kell rejteni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.