Plakát és aszfalt

Nehéz eldönteni, hogy a jólfésült jelöltek mindent ellepő óriásplakátjai tesznek-e ki több négyzetméternyi területet, vagy a feltúrt járdák és utak, amelyeket az önkormányzati választási kampány elején kezdtek rohamtempóban javíttatni és leaszfaltoztatni a nyakkendős önkormányzati aszfaltbetyárok.

Mindenesetre a plakátok meg a friss aszfaltcsíkok is azt hirdetik, hogy kíméletlenül közelegnek az önkormányzati választások, és bizony nagy a tét.

Nagy a tét: főleg a képviselőjelöltek és a polgármesterjelöltek számára. Mintha a földből nőnének ki és gombamód szaporodnának az utak mentén a díszszemlére kitett elegáns portrék, jóvágású urak és mutatós hölgyek üzenik: „Az Ön jelöltje!” Meg hogy „Önért fogok dolgozni!”, továbbá „Bennem bízhat!” És a többi, és a többi.

Városokban az egyik fő kampánymotívum a parkoló. „Új parkolóhelyek!” „Biztosítom Önöknek a parkolást!” Érthető, hiszen mára a parkolás lett a legfontosabb dolog a világon. Vagy a második, mert az autó még fontosabb, mindenesetre sokkal fontosabb, mint az ember. Így aztán városon a világ összes problémája és filozofikus kérdése leszűkült a parkolásra.

Igen, valóban nagy a tét, számunkra, választók számára is, még nagyobb, mint a jelöltek számára. Ugyanis mi döntünk arról, hogy a következő négy évben milyen környezetben fogunk élni.
 

Vegyük csak Pozsonyt, hiszen iskolapéldája az önkormányzati politika csődjének. Minden változás csak rosszabb állapotokat teremtett. Peter Kresák után jött egy politikai jelölt Očováról, Jozef Moravčík volt kormányfő. Aztán  Ďurkovský és egy olyan korszak, amely mély sebeket hagyott az egész fővárosban. Utána pedig az alapjában véve jó embernek tartott Ftáčnik a Smer baljós árnyékával a háta mögött. Végül a nagy tévedés, Nesrovnal.

Pozsonynak nincs átgondolt tömegközlekedési rendszere, és főleg nincs metrója, pedig már 1992-ben meg 1998-ban is úgy beszéltek róla, hogy na akkor holnap elkezdjük építeni. Csak meg kell kérdezni az akkori illetékeseket. Vagy kérdezzük  Peter Ďuračka exképviselőt? Igen, azt, akit lecsuktak. A fővárosban szabadon garázdálkodnak az úgynevezett developerek, az építkezési nagyberuházások finanszírozói, nap mint nap újabb sebeket ejtve a város testén. Hogy a vasúti főállomást és traumatizáló környékét ne is említsük.

Mindezeket a katasztrófákat valakik megtervezték, jóváhagyták, aláírták, valaki felelős értük, mégsem lett senki elszámoltatva, holott egyes esetekben büntetőjogi felelősségre vonásról is bátran beszélhetnénk.

Na és mi van a választókkal? Tőlük nem fél senki? Legalább ez működne. Mi, választók, képtelenek vagyunk bármiféle tiszteletet ébreszteni megválasztott képviselőinkben?

Nagy kérdés, többet kellene róla beszélnünk, mint amennyit a mostani összes jelölt együttvéve.

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa