Piál a Föld...

Énekelte anno Hofi Géza. S mint tudjuk, nem csak azért, mert szórakoztatni óhajtotta a nagyérdeműt. Viccre fordította a nagyon komoly megállapítást: egyre többen, egyre gyakrabban isznak. Az eltelt évtizedek alatt az alkoholizálás terén nincs semmi változás, kortól, nemtől, anyagi helyzettől függetlenül nyúlnak az emberek a pohár után. Örömükben, bántukban, egyre megy.

A szeszfogyasztás ugrásszerű emelkedése miatt az Egészségügyi Világszervezet szakértői ugyan félreverték a harangokat, de a figyelmeztető kongatást az európai, s ezen belül a kelet-európai államok kormányai nem hallják. Tájainkon sem. A nagypolitika fajsúlyos kérdései, a pártok piti csatározásai, saját érdekeik érvényesítése mellett nem érnek rá foglalkozni az egyre terjedő alkoholizmussal és annak (társadalmi) következményeivel. Pedig a szakértők figyelmeztetése nem öncélú: Európában az egy főre eső alkoholfogyasztás kétszer akkora, mint máshol a világon. A hazai fejenkénti 12,1 liter tömény szesz már önmagában is tisztes menynyiség, ijesztőbb viszont az alkohol egészségkárosító hatása. Mint kiderült, az alkoholizmus az összes haláleset 6,3 százalékáért felelős, a halálos balesetek 35 százaléka is alkoholos befolyásoltság miatt következik be, a mértéktelen ivás összefügg a lelki- és idegbetegségek (33 százalék) kialakulásával. Persze, az alkoholizmus káros hatását nemcsak fogyasztója érzi, hanem a családja, sőt az egész társadalom is. A gyilkosságok 50-60 százalékánál (európai adatok), a családon belüli erőszak 50 százalékánál, valamint a kiskorúak szexuális megrontásánál is szerepet játszik az alkoholos befolyásoltság. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában 1,5 millió ember számít problémás ivónak, nem csodálkozhatunk a következményeken: az országnak a nemzeti össztermék legalább 2-4 százalékát az alkohol okozta károk eliminálására kell fordítania.

A Lelki Egészség Ligája szerint, bár a tervezetet hónapokkal ezelőtt eljuttatták az egészségügyi miniszternek, a kormány nem foglalkozott vele, tehát nem fogadta el a megelőzést célzó nemzeti programot, nem tesz semmit a tényleges alkoholfogyasztás feltérképezéséért, mi több, a rejtett reklámok ellen sem lép fel. Hiszen a sportversenyek, a fiataloknak szánt fesztiválok megnevezésében ott a sörmárka, a volt köztársági elnök szinte nemzeti szimbólummá emelte a sompálinkát, a bajnokok ünneplése pezsgő nélkül elképzelhetetlen. A fiatalok mindezt „természetes” jelenségként fogják fel, nem csoda, hogy a serdülők is rendszeresen lerészegednek. És mert a tárca nem hajlandó finanszírozni a kijózanítókat, a hullarészegek életét a kórházak intenzív osztályain próbálják menteni. Évente négyezer ember esetében kudarcot vallanak.

Ez sem ok az odafigyelésre?!