Pénzpiaci görbe tükör

A sokasodó szlovákiai politikai „meglepetések” (kiderült, nem is volt csoportocska, az újonnan alakult Szabad Fórumban nem a biztos befutónak tartott Šimko lett az elnök stb.) közepette a közembernek talán fel sem tűnt a hír, miszerint a múlt héten megbénult a hazai értékpapírpiac. Ez korábban sem volt éppen Európa legforgalmasabb tőzsdéje, de azért szolid napi forgalmát – átlagosan naponta 260 körüli volt az üzletkötések száma – biztonságosan lebonyolította. Az összeomlás oka ismert, a dolgok bizonyára a maguk helyére kerülnek, a kereskedés ismét visszazökken szokott kerékvágásába. Kérdés azonban, milyen hatással lesz mindez a pénzügyi befektetőkre, akik a gyakran emlegetett politikai stabilitáson kívül azért azt is árgus szemmel figyelik, miként is működnek a közintézmények.

Márpedig a pozsonyi értékpapírpiac múlt heti teljes lebénulása nem bizonyít mást, mint azt, hogy valakiknek a mulasztásából nem teremtették meg a Szlovák Értékpapírpiac (SCP) helyébe lépett Központi Értékpapírletét zavartalan és megbízható működésének feltételeit. ĺgy történt meg, hogy a tőzsdei parketten magabiztosan mozgó üzletkötők jó néhány napig nem kaptak semmilyen megbízást, és már az sikernek számított, hogy csütörtökön egyetlen ügyletet eredményesen lebonyolítottak...

Ha rendbe hozzák, a héten talán újra startolhat a tőzsdei a számítógépes rendszer, amely – mint kiderült – már tesztelése során sem bizonyult biztonságosnak. Ellenkezőleg. A sok kérdőjel ellenére beindították. Akárcsak azokat a szociális és egyéb reformintézkedéseket, amelyekről rendre kiderül, hogy kidolgozásukkor valamiről megfeledkeztek, valamely hatással nem számoltak. Ennek a következménye, hogy az iskolák késve kapják meg az adósságaik kiegyenlítéséhez szükséges pénzt, hogy a szociális ügyi hivatalnokok sokszor már maguk sem tudják, ki mekkora segélyre jogosult, hogy az egészségügyben – szerencsére nem az orvos-beteg viszonyban – káosz uralkodik. Ahogy a tőzsdén bekövetkezett működésképtelenségért sem nagyon mutogatnak konkrét felelősökre, a többi közintézmény működése csikorgásának sincs konkrét felelőse. A piacgazdaságban a jól és zavartalanul működő tőzsde kifelé és befelé egyaránt megmutatja, mennyire megbízható az adott ország gazdasága. A belső reformok indokoltságát azzal lehetne bizonyítani, ha egyetlen homokszemet sem engednének be a gépezetbe. Mi tagadás, beengednek, és nemcsak homokszemet, hanem „kavicsot” is, amiből az egyszerű ember azt a következtetést vonja le, hogy nálunk nem nagy becsülete van a szakmai tudásnak, annál nagyobb a politikai hűségnek. Túl hosszú ideje tart itt az átmeneti állapot, semhogy az átlagember ilyen viszonyok között lelkesedni tudna bármiféle megszorító intézkedésért. Különösen ha ezeket sok bizonytalanság kíséri. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben hisznek a távoli jövőre időzített jólétnek.