Pénz, zsarolás, sportpolitika

A támogatások ügye akkor kerül elő, mikor jönnek a választások, vagy éppen azt elemezgeti a közvélemény, hogy az olimpián miért szerez kevés érmet a szlovákiai delegáció. Most újra sokat beszélnek a támogatási rendszerről: kellett ehhez egy politikusanya nyílt levele, illetve az alpesi síző Žampa-testvérek zsaroló akciója.  A két Žampa négyszázezer eurót kért a kormánytól, ha nem kapnak, akkor Magyarországra távoznak. Arra hivatkoznak, hogy a szurkolóik is megértik őket és azt kívánják nekik, hagyják maguk mögött a rettenetes hazai viszonyokat. Robert Fico tűzoltásba kezdett, és a hétvégén a testvérpár apja megerősítette, maradnak, mivel a miniszterelnök és az oktatási minisztérium megígérte a támogatást.  A tehetséges fiatal úszóval, az Egyesült Államokban tanuló Karin Tomečkovával is sikerült rendezni a konfliktust. A lány anyja, maga is médiaszemélyiség és közéleti szereplő, egy szép karriert befutó facebookos levélben vonta felelősségre Ficót, mert a szlovák hatóságok csak hátráltatják és zaklatják a sportolókat önerőből finanszírozó szülőket.  A két botrányocska ismét előhozta a sportfinanszírozás kérdését. A Híd is leporolta saját koncepcióját, amelyet a 2010-es választások előtt elsütött már az olimpiai érmesek életjáradékáról, illetve az önálló sporthivatalról. Abból a kezdeményezésből sem lett semmi, és valójában egyik párt sem tekinti szívügyének a kis sportágak támogatását. A Smer stadionépítési programjain és multifunkciós sportpályáin túl sok érdemi dolog nem történt, miközben a politikus-sportoló kirakatemberek azért megfordulnak a politikában. Ľuboš Micheľ volt játékvezető és Peter Šťastný jégkoronglegenda az SDKÚ-ban, Dušan Galis fociedző a Smerben, Vincent Lukáč volt hokis az SNS-ben ténykedett – meglehetősen dicstelenül.  Az államnak elvileg 2020-ig érvényes sportstratégiája van, leginkább elvi szinten, megvalósítása csúszik. Tisztán évi 22,9 millió euró jut különféle sportágakra, minden kiadást egybevetve és egy főre számolva évi hét eurót költ Szlovákia a sportra. Ez a többi uniós országgal összehasonlítva rettentően alacsony, Németországban ennek hússzorosát fordítják hasonló célokra. Csak hogy az arányokat kicsit tisztázzuk: az egyelőre tetszhalott állapotban levő Nemzeti Focistadion projektjére további kilencmillió, a többi stadionra 4,5 millió eurót különítettek el, ez a fejlesztés nincs benne a 22,9 millióban, viszont a sportkiadások részét képezi. Focira és hokira úgy tízmillió euró euró megy a huszonkettőből, a Žampa-testvérek négyszázezres tételét benyelő síszövetség össztámogatása pedig egy éve egymillió eurót tett ki. A többiből kellene kigazdálkodni az élsportolók és a szervezett klubélet költségeit. Nem csoda, hogy zúgolódnak a sportolók.