Pártépítési próbálkozások

Amiben lényegesen ügyesebb, mint a szintén deklaráltan pártot építő OKS-es képviselők. Matovič viszonylag gyorsan felfogta, a relatíve kis koalíciós többség erős zsarolópozíciót teremt számára. S ő ezt nem is rest kihasználni.

Matovič az OKS-es honatyákkal ellentétben hamar rájött, ha nem csap az asztalra, akkor a koalíció nem veszi őt komolyan, s prioritásai – vagy látszatprioritásai – közül aligha valósul meg valami. Attól függetlenül ugyanis, hogy ötletei mennyire használhatók és hasznosak, a négy kormánypárt nem érdekelt abban, hogy egy jövőbeni konkurens politikai alakulat céljait is teljesítse. Így működik a politika.

Az előző megállapítás érvényes az OKS elképzeléseire is. Matovičék és Zajacék között az az alapvető különbség, hogy előbbiek még mindig úgy gondolják, elég, ha bemutatják ötleteiket a nagyérdeműnek, majd várnak, hogy a kormánypártok önszántukból – a közjó érdekében – megvalósítsák az elképzeléseket. Ám eddig úgy tűnik, zsarolás nélkül ez nem fog menni. Pedig a polgári konzervatívok év elején több érdekes tervet is bemutattak, melyek viszont – mivel elmaradt az asztalcsapkodás – nem vonultak be a köztudatba.

A „politikai zsarolás” ugyanakkor nemcsak azt a célt szolgálja, hogy egy-egy elképzelés megvalósuljon, hanem arra is jó, hogy az illető politikust reflektorfénybe állítsa. Az OKS akármilyen változatos programot mutasson is be, nem kap annyi figyelmet, mint Matovič egyetlen jelenete.

Most mondhatnánk, hogy az egyszerű ember sorozatos követelőzésével csak nehezíti a kormány működését. Csakhogy valójában ugyanezt teszi a többi párt is – mindegyiknek megvannak a saját prioritásai, melyekből nem akar engedni. Aztán mégis muszáj, mert máskülönben nem lehetne kormányozni. Ez a koalíciók alapvető jellemzője.

Matovičék februári önállósodása után tehát annyival módosul a képlet, hogy ezentúl nem elég, ha a négy párt megegyezik, az egyezkedésbe időben be kell vonni az ötödiket is. Sőt, ha az OKS rájön, hogy óvatos próbálkozásaival nem ér el kézzel fogható eredményt, akkor jöhet a hatodik koalíciós párt is. Akár hivatalosan, akár nem. A kormány ettől még nem bukik meg – ez egyik résztvevő érdekét sem szolgálja –, „csak” még többet kell majd egyeztetni.