Párhuzamos vonalak

Öt hónap múlva lesz a parlamenti választás. Szerencse, hogy most a voksolás nem a februári hónap 29. napjára esik, az ún. szökőnapra, hanem ezúttal szeptember utolsó szombatjára – és ez lehetne, mondhatnám, a bennünket képviselni akaró pártok számára a visszaszökő nap, hiszen 2020. február szökőnapján ténylegesen kiszöktettük őket a parlamentből.

Az idei megmérettetés napjához köthető a nagy mesemondó és országgyűlési képviselő, Benedek Elek születésnapja, ami hivatalosan is a népmese napja. Milyen szép mesébe illő történetet lehetne majd írni arról, hogy 150 ízig-vérig rátermett ember elindult Pozsonyt meghódítani, és végül sikerrel járnak...

Ami napjainkban történik a politikai térfélen, az már nem mese, hanem (tragi)komédia. Közben pedig mintha elfeledkeztünk volna arról, mi történt a szökőnapon. Mindjárt láttuk, kik kaptak lehetőséget, és kik kerültek a kispadra. A miérteket ragozhatjuk bárhogyan, a tényeken ez nem változtat. Azóta eltelt három év és két hónap. Valakik azóta kiszálltak, mások beszálltak, és vannak, akik be akarnának szállni a már ,,mozgó” vonatba. Ezek a mozgások olyanok, mint a fociban az átigazolások.

Az idei kampányvonatok már elindultak, de a Szövetség vonatát még valahol bütykölik, mert nem és nem akar elindulni. Csak aztán nehogy ott maradjon a startvonalon!

Az elmúlt idők kampányaiban, akik együtt indultak, legalább kifelé mutatva szerették is egymást, de a kisebbségi oldalon most nem dúl „kampányszerelem” – vagy csak én nem látom?

Sokan tanácstalanul, de talán nem reménytelenül állunk az események előtt. Már-már úgy tűnt, rajzolódik egy egyenlet. Igaz, sok volt benne az ismeretlen, de jóhiszeműen gondoltam, hogy az ismeretlenek eltűnnek, és lehetőség lesz egy tágabb képviseletre. Csakhogy az ismeretlenek nem eltűntek, inkább szaporodtak! Mit gondoljon a választó, mit gondoljon az itt élő magyar?! Pontosan már nem is tudom, hány párt volt és van, akik szeretnének összefogni, akik képviselni akarnák a közösséget.

Az összefogni szó egyik jelentése: ,,Egyben tart kezével vagy karjával két vagy több különálló tárgyat.” Ebben az esetben embereket, pártokat. Számomra egy másik jelentés jobban visszaadja a kialakult helyzetet: ,,A gazda összefogja a megtelt zsák száját, és beköti.” Igen, a gazdának kellene összefogni és bekötni! A kérdés az, hogy hol és ki a gazda? Amíg ezt a kérdést nem tisztázzák, a zsákot bekötni nem lehet. Gazda, úgy látom, akadna is, de nem mindegyik tudja a zsákot bekötni. Az nem olyan egyszerű, amilyennek hisszük. Gondoljunk csak bele: valamikor régen a gabonát zsákoltuk a padlásra, és nem egy esetben a bekötés a padlásfeljárón kioldódott. Kit szidtunk? Aki bekötötte. Tehát ez nagy felelősséggel jár.

Idő és egyéb más dolgok hiányában nagy a gyanúm, hogy az összefogás zsákja nem lesz bekötve. De az együttműködés talán még összejöhet...

A gond csak az, hogy az óra mutatója nagyon siet 12-t ütni, mi pedig még azon agyalunk, hogyan lehetne összefogni, és nem azon, hogyan kellene megszólítani a már alig megszólítható választót. Mintha párhuzamos vonalak lennénk egymás mellett, és a geometria szerint a párhuzamos vonalak csak a végtelenben találkoznak. Erre utal a Berényi–Bugár vita is, ahol két vonat ment egymás mellett vagy egymással szemben, ezt eldönteni mindenki fantáziájára hagyom, de, ha szembe is mentek, azt külön vágányon tették, nem veszélyeztetve egymás egészségét.

Azt hiszem, a mi párhuzamos vonalaink is csak a végtelenben fognak találkozni, vagy már az sem biztos... Öt hónapunk van, se több, se kevesebb. Van közte két hónap uborkaszezon és lehet, hogy még más buktatók is. Vigyázzunk, nehogy fenékre vagy nyáron ne a vízbe essünk saját hibáinknak köszönhetően! Utána pedig ismételgethetjük: én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk; ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk Hofi Géza ismert mondását. Ott már nincs kibúvó, hogy ezt a választást nem miránk szabták.