Papagájok harca

Hogy ez a téma a románokat vagy a szerbeket miért nem izgatja fel, annak talán az lehet az oka, hogy Trianon nekik csak plusz területeket adott, nem pedig az egész mai országuk területét. Szlovákia viszont úgy ahogy van, Magyarországból szakadt ki, ezért uralkodhat el némely szlovákokon ma is a gyarmati életérzés. Ez viszont nem meglepetés, ők ezt mondják már húsz éve. Mint a papagájok.

A meglepetés, hogy külügyminiszteri találkozó készül, Martonyi és Dzurinda elbeszélgetnek majd arról, milyen jogon visel Magyarország felelősséget a hatuma törzsek sorsa iránt, amikor azok Szlovenszkóban például mindent megkapnak, ami a boldogsághoz kell.

Még nagyobb meglepetések akkor érhetnek majd minket, ha a magyar uniós elnökség végével Martonyi János búcsút int a külügynek, ahogyan azt már néhány hónapja érzékeltetik nem hivatalos források. A minisztérium persze cáfol, de érdemes elgondolkodni azon, milyen szlovák–magyar viszonyoknak nézünk majd elébe, ha Martonyi utódja a jelenlegi külügyi államtitkár, Németh Zsolt lesz. A kétoldalú párbeszédekben nagyobb szerepet kaphatnak majd a múltbeli sérelmek és az autonónia kérdése, amely Budapest szerint a határon túliak identitásmegőrzésének záloga. Persze Németh külügyminisztersége egyáltalán nem biztos, viszont a következő tárcavezető véleményének a miniszterelnöké mellett valószínűleg sokkal kisebb súlya lesz majd, mint Martonyi esetében. Orbán Viktor pedig már tavaly kijelentette, hogy nem rendelik alá a nemzetpolitikai célokat a külügyi kapcsolatoknak. Pedig Szlovákia esetében a két téma közé igencsak bekívánkozik az egyenlőségjel. A szlovák nacionalisták ugyanis a magyar nemzetpolitika úgynevezett céljain örömmel csemegéznek. A következő években tehát valószínűleg fennmarad egy állandó politikai feszültség, amiből mindenki profitálhat. Kivéve persze azokat, akiknek az érdekeit a megtisztelt politikusoknak képviselniük kellene, vagyis az embereket. De hát a papagájok már csak ilyenek. Zajosak, szeretik felverni a port, és előszeretettel pottyantanak nagyokat az alattuk levők fejére.