Pánikhangulat

A reptéren érték utol, kiderült, hogy brit állampolgár. Eddig fekete-fehérben követhettük a történetet, most menjünk át színesbe: a férfi barna bőrű volt, mint kiderült, Szíriából származik. Miután a reptéren lecsaptak rá, a férfi elvesztette a türelmét, és megütötte az egyik rendőrt, így végül őrizetbe vették. A rendőrség az eset után közölte: a „gyanúba keveredett” férfi nem jelentett veszélyt a strandolókra. Még vízmintát is vettek a medencékből, hogy erről megbizonyosodhassanak.

A kassai strandolók pánikhangulata részben érthető: ugyanezekben az órákban éppen túszdráma játszódott le Franciaországban, halálos áldozatokkal, a többi előzményt pedig aligha kell feleleveníteni, azok még elég elevenek a közbeszédben is. Az eset legfőbb tanulsága, hogy pánikhangulat kezd eluralkodni Európán. A legnagyobb baj ezzel az, hogy ha hagyjuk magunkat kiszolgáltatni a pániknak, azzal a merényleteket szervező, vállaló, ihlető terrorszervezeteknek kedvezünk. Az Iszlám Állam nyilván nem akarja cakompakk elfoglalni Európát, az túl nagy falat lenne neki, de a Közel- és Közép-Keletet nagyon szívesen az uralma alá hajtaná, ehhez pedig ki kell iktatnia néhány akadályozó tényezőt. A nizzai merénylet után arról is elkezdtek beszélni, Franciaország a polgárháború szélén áll: nem sok választja el a francia radikálisokat attól, hogy a francia földön élő muzulmánok ellen forduljanak. Márpedig ha Európában eluralkodik a káosz, már nem az Iszlám Állam megfékezése lesz a prioritás, ahhoz ugyanis stabil, fegyelmezett nyugati vezetésre van szükség. Olyan fegyelmezett vezetésre, amely a radikálisok elleni egységes fellépésben gondolkodik, nem pedig a pánikhangulat fokozásában, és minden „idegen elem” megbélyegzésében. A hatóságok érdekes módon „hibátlanul” működnek, amikor ezeket a bizonyos „gyanús elemeket” kell felkutatni, amikor valóságos bűnözőket, mintha megbicsaklana a motiváltságuk.

Mindenki végezhetné a maga dolgát: a hatóságokat azért fizetjük, hogy felismerjék és kivizsgálják a bűnözőket. Nekünk, többieknek pedig emberi kötelességünk, hogy ne adjuk át magunkat a primitív ösztönöknek, és ne bélyegezzünk meg senkit származása vagy külseje alapján. Mi itt, ezeken a végeken igazán pontosan tudhatjuk, mivel jár az ilyesfajta megbélyegzés.

A megbélyegző hozzáállás elutasítása egyáltalán nem zárja ki az éberséget, sőt – és ezt nem árt szem előtt tartani ezekben a bonyolult időkben – az éberséghez leginkább fokozott józanság kell. A pánik ellenünk dolgozik. A pánikkal magunk ellen dolgozunk.