Pálfordulások hete

Tény, hogy aki a 2016-os koalíciókötés és a mostani bukfencek után kitart a Híd mellett, annak lassan szinte mindent el lehet adni. A helyzet viszont sajnos sokkal lehangolóbb annál, hogy elintézzük egy poénos felütéssel.

A Kuciak-gyilkosságot követően a Híd – akárcsak a Smer – az események után kullogott. Mire az első héten kiizzadták magukból Bugár Béláék (többórás vita után!), hogy Robert Kaliňák távozását fogják követelni, az események már régen túlmutattak a belügyminiszteren. Sőt, alapvetően mutattak rajta túl.

Ez után kivettek maguknak a Hídban egy hét „szabadságot”, hagyva, hogy a helyzet fokozódjon. Közben pedig elterelő hadműveletként összehívták a Híd Országos Tanácsát. Hogy ez nem volt több kommunikációs trükknél, a 2016-os és a friss események bizonyítják a legjobban.

Két éve a párt vezetése letárgyalta az új kormánykoalíció létrejöttét, a három párt elosztotta a minisztériumokat, megírták a kormánytéziseket. Ezután hívta össze a Híd az Országot Tanácsot, hogy az a kész helyzetet jóváhagyja. Most csak egy miniszter távozásáról beszéltek, amikor már OT-t hirdettek. A trükkre a legjobb bizonyíték a tanács által elfogadott határozat utóbbi napokban sokat ragozott „harmadik mondata”, amit a Híd kormányban maradni kívánó politikusain kívül állítólag senki sem tudott értelmezni. „A Híd Országos Tanácsa egyben felhatalmazza a párt elnökségét azzal, hogy döntést hozzon a további fejleményekről anélkül, hogy újra összehívja az Országos Tanácsot” – szól a kibeszélésekre alkalmazható rész. Ezt a mondatot most úgy magyarázzák Bugárék, hogy az OT kvázi biankó csekket adott az elnökségnek. És most álljunk meg egy szóra: vagy az OT dönt a legfontosabb kérdésekben, vagy azt csinál nélküle a vezetés, amit akar. Érezzük, hogy egyszerre nem lehet igaz mindkét állítás. Abba pedig ne is menjünk bele, hányféle módon lehet értelmezni a „további fejleményeket”. A határozat kontextusában ugyanis leginkább úgy, hogy a kormánykoalíció szétesése utáni és az előrehozott választások megszavazása körüli fejlemények jóváhagyására ne kelljen újból összehívni a tanácsot.

Így jutottunk el tehát hétfőig, amikor 5 perccel 12 után a Híd behúzta a vészféket. Az apologéták még nem érkeztek kirakni a pontot a Bugárék jellemességéről szóló dicshimnuszok végére, mire jött az újabb fordulat. Amit már csak toxikus mennyiségű nihilizmussal vagy cinizmussal lehet kimagyarázni. Utóbbi kategóriába tartozik a pártvezetés elmélkedése a „harmadik mondatról”, amit „senki sem tud értelmezni”.

A politikussal szemben ugyanis alapvető elvárás, hogy ne porszívóügynökként kommunikáljon, aki a vásárlás után jelentkező problémák esetén rámutat a vételi szerződés 36. oldalának alján lévő, kurzív betűkkel írt félmondatra azzal, hogy „na, ezért nincs igazad”.

Mindez a morális és politikai vonzatok mellett kommunikációs kérdéseket is felvet. Persze hülyének lehet nézni az összes újságírót és az egész közvéleményt, lehet azt mondani, hogy szövegértési problémáik vannak, de mire jó az, ha egy párt az egész társadalmat megvezetve szűk 48 óra alatt megváltoztatja a véleményét? Ha hétfő este kijelenti a Híd, hogy Fico távozása esetén marad a koalícióban, kisebb károkkal megúszhatta volna az egészet.

A történtekre az alapszintű magyarázatok mellett – kapkodtak, meglepődtek, megijedtek – még kettő létezik. Vagy úgy érzik, vége a sztorinak, s akkor már jobb nekik két évig maradni, fizetést szedni, jattot kapni, mint most nyomban csomagolni. Vagy azt gondolják, hogy a hidas választó politikai mindenevő, az összes átverést, pálfordulást képes lenyelni, és 2020-ban ismét rájuk szavaz.

Tévednek.