Oszlásnak indult...

Igaz, az SNS alapjában véve furcsa párt, nem az ad okot csodálkozásra, hogy valaki kilép belőle, hanem az érthetetlen, hogy egyáltalán miért lép be(le), így a kislapásiak távozása inkább megvilágosodásszerűnek tekinthető. Valószínűleg nem fogják keblükre ölelni az első szembejövő zoboralji magyart, és június 4-én nem fognak szivárványos zászlót lengetve vonulni a fővárosban azzal a csoporttal, amelyik felvonulásával nem Trianonra emlékezik ezen a napon. Vajon mi lehet az, ami már sok valakinek, aki évekig tudatosan tagja volt egy olyan szervezetnek, amelynek felső struktúrái lehet, hogy bűnszervezetszerűen működ(het)tek, legalábbis a légszennyezési kvóták eladása erre utalhat...

Korábban is volt már rá példa, hogy több nemzeti párt is volt e hazában, csúcsidőben négy is: a Szlovák Nemzeti Párt, a Valódi Szlovák Nemzeti Párt, az Egyesült Szlovák Nemzeti Párt, és – farvízen – a Szlovák Nemzeti Egység. Ez mindenkinek jó volt, mert követhette az általa szimpatikusnak vélt nemzeti bálványt, nem kellett etnikai alapú gettóba zárkózniuk, ráadásul e legnagyobb nemzeti tobzódás idején, 2002-ben a parlamentbe sem kerültek be, ez meg bónusz. De félre a gonoszkodással: a párton belüli, személyeskedésnek látszó feszültség azt is jelezheti, hogy vannak párttagok, akik megelégelték, hogy az SNS tulajdonképpen cégszerűen működik és kézi vezérléssel. Útkeresés a szlovák nemzeti irányultságú politikában?

Azoknak a honfiaknak és honleányoknak, akik nemzeti elkötelezettségük kifejezését a szavazófülkében is szükségszerűnek érzik, most nem kell krokodilkönnyeket hullajtaniuk. Ha az SNS-t már gáznak tartják, a vegyest leszámítva szinte az összes parlamenti párt fenntart egy szekciót az átlagos szlováknál szlovákabb tagok befogadására, ahogy ezt tegnap a parlamentben is láthattuk.