Orwell szárnyas lova

Az okostelefon a huszonegyedik század jelképévé vált, egyesíti a diktafont, az MP3-lejátszót, a telefont, a fényképezőgépet és még vagy fél tucat eszközt. Ez az, amit reggel először veszünk a kezünkbe – hamarabb, mint a fogkefét –, és ez az, amit utoljára érintünk meg. 

A 2020-as éveket két dolog határozza meg leginkább: a kiberbiztonság és az online személyes tér. Az előbbi az a buborék, ami annak a módja, hogyan védjük meg magunkat a csalóktól, kiberbűnözőktől. Az utóbbi pedig lényegében az az elidegeníthetetlen jog, hogy adatainkkal csak mi rendelkezhetünk. Ez a kettő ugyanakkor folyamatos támadás alatt áll. Előbbit a kiberbűnözők fenyegetik, utóbbit az óriás techcégek. Mindeközben ebben a versenyben egy harmadik tényező is mindinkább megjelenik: mégpedig a kormányok. 

Nem titok, hogy szeptember 11. után a terrorizmus elleni harc során a világ hírszerző szervei több határt is átléptek. Ezzel mintegy válaszút elé kerültek a világ és ezeken belül az uniós országok kormányai: biztonság vagy személyi szabadság? 

Ebben az átalakult helyzetben egy versengés alakult ki. A techcégek kettős nyomás alá kerültek: vagy jobban óvják felhasználóik adatait, vagy kénytelenek összejátszani a kormányokkal. Ugyanakkor a technológiai kihívások mind több szereplőt húztak be a versenybe. 

Az okostelefonok megjelenése a felhasználók szempontjából egy kényelmi faktort jelent, titkosszolgálatok számára viszont nemcsak kihívást, hanem egyben egy hatalmas lehetőséget is: van egy eszköz az embereknél, ami mindennapjaik minden pillanatában jelen van. 

A mobilgyártók önmaguk is több kihívással küzdenek, az állami hírszerző szervek ténykedései pedig csak még több dilemmát jelentenek számukra. Van egy „szép” angol szó a jelenségre: weaponizing. Vagyis képletesen szólva: fegyverré, hírszerzési eszközzé változtatnák a mobileszközöket. 

Tulajdonképpen így jutunk el napjaink egyik legnagyobb, ilyen téren érintett botrányához, a Pegasus-ügyhöz. A részletekkel már szinte mindenki találkozott. A dilemma viszont továbbra is fennáll. A Pegasus kémszoftver ugyanis messze hatékonyabb és félelmetesebb, mint amiről eddig hallani lehetett. Létezése és használata civil szempontból átlépi az összes lehetséges határt, hiszen kifejlesztése ugyan valóban a terrorizmus elleni harc hevében történt, az elmúlt években viszont főleg civil szervezetek és újságírók ellen alkalmazták. Ami pedig a legaggasztóbb, hogy külpolitikai játszmák eszközévé is vált egy olyan időszakban, mikor az unió határain háború dúl. 

A kérdés ezért továbbra is fennáll: tiltani vagy szabályozni kell csupán a Pegasust, nekünk civileknek pedig milyen lehetőség marad? Visszalépés a technológiától, folytatni a macska-egér harcot a kormányszervekkel, vagy beletörődni, hogy korunk egyre inkább orwelli irányban halad?