Óriás meteoritkráterek a Szaharában

Földünkön eddig közel 160 meteoritkrátert azonosítottak. Bár ezek közül mindössze 17 található Afrikában, a kutatók szerint a fekete kontinens még számos felfedezést tartogat a meteoritkráter-vadászok számára. Ezek közé tartozik az a két ikerkráter is, melyet egy nemzetközi kutatócsoport nemrég tárt fel a Szaharában.

Meteoritok becsapódási nyomait azonosítani a sivatagban? Ez legalább annyira sziszifuszi munkának tűnik, mint tűt keresni a szénakazalban. Sőt egy kicsit nehezebb, mivel a szénakazalt nem formálják át naponta a külső erők, mint ahogy teszik ezt a Szahara felszínével. Talán éppen ezért fogadta nagy érdeklődés egy nemzetközi kutatócsoport bejelentését, mely szerint két meteoritkrátert azonosítottak a Szaharában.

A kutatók Dzsebel Arkenu településtől 110 kilométerre nyugatra és a Kufrai oázistól 250 kilométerre délre találtak rá arra a két meteorit-becsapódási helyre, amelyet Arkenu-1 és Arkenu-2 névre kereszteltek el. Ezzel a felfedezéssel hatra emelkedett azoknak a meteoritkrátereknek a száma, melyekre a Szahara keleti részén bukkantak (a korábbiakat Líbia és Csád területén tárták fel).

Mint a Naprendszer minden bolygójának, így története folyamán Földünknek is el kellett szenvednie a meteoritok, üstökösmagok és kisbolygók bombázását, amelyek pusztító következményekkel jártak a földi élet számára. Sokan úgy gondolják, hogy egy-egy ilyen kataklizma okozhatta például a mintegy 250 és 65 millió évvel ezelőtti nagy fajkihalásokat is. Napjainkra e félelmetes találkozásoknak már csak kevés nyoma lelhető fel a Föld felszínén. Sok meteor becsapódási helye eltűnt, vagy a felismerhetetlenségig átalakult a külső erők, a vulkanizmus, vagy a tektonikus mozgások következtében, melyek folyamatosan formálják a földkéreg felszínét. Mindezek ellenére napjainkban közel 160 meteoritkrátert tartanak nyilván, elsősorban a mérsékelt éghajlati övezetben.

Feltételezve, hogy a becsapódási helyeknek statisztikailag hasonló arányban kell eloszlaniuk a Föld egyéb vidékein is, francia kutatók az afrikai kontinens eddig még feltáratlan területeit kezdték feltérképezni. A kutatást Philippe Paillou, a bordeaux-i CNRS egyetem asztrodinamikai és aztrofizikai laboratóriumának igazgatóhelyettese vezette. A tavalyi év folyamán csapatával - melyben a franciák mellett, amerikai, japán és egyiptomi tudósok is részt vettek - sikerült azonosítania két meteorit-becsapódás pontos helyét. A kutatók felfedezésüket a Comtes rendus de L'Académie de sciences Geoscience 335 (2003) számában hozták nyilvánosságra. Méréseik szerint az egyik kráter átmérője 10,3 km, a másiké 6,8 km. Korukat maximum 140 millió évre becsülték. A kráterek egyikének átmérője 500 méter körüli lehetett. A továbbiakban tervezik, hogy szisztematikusan átkutatják a Szahara és az Arab-félsziget egész területét. Mindez a nemzetközi Szahara (SAHARASAR) projekt keretében történik.

A kettős kráter létezését a műholdak által készített képek alapján már korábban is feltételezték. A felderítésben felhasználták az amerikai Landsat 7, és a japán Earth Resources Satelite 1 által készített képeket, méréseket, megfigyeléseket. Utóbbi 1990-1998 között készített archív felvételeinek áttanulmányozása jelentősen hozzájárult a sikerhez. A japán műhold műszerei között szerepelt egy olyan speciális radar (SAR- Synthetic Aperture Radar), amely képes a felszín alatti kőzetrétegekben kimutatni azokat a szerkezeti formákat, melyek az üledékborítás miatt szabad szemmel nem láthatóak. Ez volt az egyik első olyan talaj- és kőzetszerkezeti kutatás, amelyet műhold segítségével végeztek a Szahara keleti részén. A méréseket megerősítették a Landsat 7 mérései is, melynek műszereivel kiváló minőségű felvételeket tudtak készíteni, és lehetővé vált a kőzetrétegek és ásványtípusok szétválogatása.

A műholdas felfedezést alátámasztotta a már említett expedíció, amely a területen kutatott 2003 áprilisában. A kutatócsoport azonosította a meteorit-becsapódási kúpokat, méréseikkel igazolták a kráterek elhelyezkedését. Olyan megolvadt kvarckristályokat és deformált, különleges ásványokat találtak, amelyek leggyakrabban a meteoritbecsapódások környékén lelhetők fel.

Mindez azonban csak a kutatások kezdetét jelenti. Egy újabb expedíció 2004 elején indult útnak Gilf Kebir vidékére, amely Egyiptom délkeleti sivatagos területén található. Feladatuk a terület talaj- és kőzetszerkezeti vizsgálata, és újabb meteorit-becsapódási helyek felfedezése. Remélik hogy, magyarázatot találnak a terület egyik nagy rejtélyére, és rábukkannak a "líbiai üveg" titkára. Az elnevezés egy olyan színtelen üveget jelöl, amely gyakran nagyobb darabokban fordul elő és nagy mennyiségben található a Líbiai-sivatag egyiptomi részén. A "líbiai üvegre" 150 évvel ezelőtt találtak rá és az utóbbi években számos olyan elképzelés születet, amely keletkezését meteorit-becsapódáshoz kapcsolja. Ugyanakkor ez idáig még nem találtak olyan becsapódási krátert, amellyel bizonyítani lehetett volna a hipotézist.