Orbán Viktor: Az állampolgárságot nem adnánk, hanem visszaadnánk

Orbán Viktor szerint Magyarország életében új gazdasági korszakot nyithat, ha határon túliakkal bővül az állampolgársággal rendelkezők köre. A Fidesz elnöke a Krónika Háttér című műsorában úgy vélte, hogy 14-15 millió magyar óriási gazdasági erőt jelent. Hozzátette: a kettős állampolgárság megadása az ország gazdasági határainak kitolását jelentheti, és az ebből fakadó fellendüléssel mindenki jól jár majd.

- Vágják a centit a magyar katonák, igaz most nem a Hősök terén, hanem iraki támaszpontjukon. Úgy döntött a parlament, hogy nincs indok a további maradásukra, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy így határoztak az Országgyűlés ellenzékben lévő pártjai. Ha a Fidesz korábbi javaslatát elfogadják, akkor most a kormánykoalíció határozata értelmében maradtak volna, tehát önök vállalták a hazahozatal felelősségét. Jól van ez így?

- Ilyen kérdésekben a parlamentnek kétharmados többséggel kell döntenie, ehhez a mai ellenzék is kellene. Az ellenzék úgy gondolja, hogy semmi keresnivalónk Irakban, jöjjünk tehát haza, ezért nem lehet tovább maradni. Lehetne olyan törvény is - van a világon számos olyan ország ahol így van -, amely egyszerű többséghez vagy kormányhatáskörhöz rendeli az ilyen kérdéseket. Magyarországon nem ez a helyzet.

- Jó dolog, hogy a Fidesz vállalta most ennek a felelősségét?

- Ha egy kérdést kap az ember, akkor azzal szembesülnie kell, nem szaladhat el. Ezért parlamenti képviselő. Akkor sem szaladhat el, hogyha a kérdés egyébként erkölcsi természetű, és megmondom őszintén, végighallgattam jó néhány vitát Irakkal kapcsolatban, és nem találtam olyan érvet, különösen súlyos érvet nem, amely azt mondatná velünk, hogy van értelme, hogy a magyar katonák Irakban maradjanak. Ha pedig értelme nincs, akkor kötelességünk hazahozni őket.

- A miniszterelnök úr szerint a Fidesz keresi a választók kegyeit, ami persze valójában még nem jelent sem jót, sem rosszat, de mit szól ön ahhoz a kijelentéshez, hogy amennyiben egy vezetőnek annyi dolga lenne, hogy megnézi, mit akar a közvélemény, akkor nem politikusok irányítanák az országot, hanem a közvélemény-kutató cégek vezető.

- Szerintem sok igazság van ebben a gondolatban, és akkor még nem is említette a miniszterelnök úr a manipulációs lehetőségeket. De ez nem jelenti azt, hogy zárójelbe lehet tenni az embereket. Egy demokráciában számít, hogy az emberek mit gondolnak. Nem arról szól a demokrácia, hogy négyévente egyszer választunk, és utána az emberek eltűnnek a közéletből, majd négy év múlva ismét előjönnek.

- Az időközi választáson megjelent polgárok több mint 50 százaléka az ön pártjának jelöltjére adta a voksát a múlt vasárnap. Ez nem volt elég a győzelemhez, de azért mégis jelentős arány. Érdemes-e ebből a párt országos elfogadottságára vonatkozóan bármiféle következtetésre jutni?

- A döntő pillanat, az igazság napja a választás, amikor az emberek elmennek és mondanak valamit a munkánkról. Én örülök annak, hogy Sopronban és Szécsényben bizalomra méltónak találtak bennünket, illetve a jelöltjeinket. Szabad levonni következtetést, méghozzá szerintem kedvezőt.

- Népszavazás. Az önöké az egyetlen parlamenti párt, amely a két igenre biztatja a választópolgárokat. Ez mindenféleképpen megkülönbözteti a parlamenti pártok közül a Fidesz - Magyar Polgári Szövetséget. De talán az egészségügyi privatizálás leállítására vonatkozó kérdésnél is nagyobb tétje van a határon túli magyarok Trianonnal elvett állampolgárságára vonatkozó referendumnak. De maradjunk először az egészségügy privatizálásánál. Annyi minden elhangzott az elmúlt időszakban, hogy a választók nem látnak teljesen tisztán. Intézmény vagy szolgáltatás? Teljes privatizáció megszüntetés vagy részleges? Mindeközben pedig lehet hallani, hogy bizonyos kutatóintézetek privatizálása most is folyamatban van.

- Nos hát valóban tengeri kígyó-szerűvé váltak már az érvek. Ha megengedi, én az egyszerűbb megközelítést választanám. Szerintem döntést hozunk december 5-én arról, hogy üzleti alapokra akarjuk-e teljesen helyezni a magyar egészségügyet. Márpedig a mi meggyőződésünk szerint az egészség nem üzlet, ezért nagyon óvatosan, nagyon szigorú szabályok mellett szabad csak megengedni, hogy a tőke részt vegyen az egészségügy működtetésében. A népszavazás nem arról szól, hogy betiltsuk a magánkórházakat. Ma is vannak Magyarországon magánkórházak, és ha egy üzletember úgy dönt, hogy kórházat szeretne építeni, és magánkórházat akarna működtetni, akkor ezt megteheti. Ettől senki nem akarja őt eltiltani. A dolog arról szól, hogy azokat a kórházakat, amelyeket javarészben a ma nyugdíjas korú emberek építettek fel, az ő pénzükből jöttek létre, eladjuk-e, vagy inkább megtartsuk állami tulajdonban. Én az utóbbi álláspont mellett vagyok. Azt mondom, hogy az állam nem bújhat ki a polgárok egészségéért viselendő felelőssége alól, és ehhez pedig kórházakra van szüksége az államnak, egyébként nem tud mindenki számára ellátást biztosítani. És attól is félünk, én személyesen is tartok attól, hogy a kórházak eladása után bekövetkezik a társadalombiztosítási rendszer átalakítása, és az elvezet bennünket oda, hogy lesznek szegény kórházak, meg lesznek gazdag kórházak. Ahol megpróbálták a kórházakat eladni, ott ez lett a történet vége. Nem találunk a világon olyan egészségügyi rendszer, ahol megoldotta volna a problémákat a kórházak eladása. Az egészségügyben sok baj van, de nem az a megoldás, hogy a kórházakat eladjuk, hanem egy értelmes program mentén újjászervezzük az egészségügy működését. Erre mi is tettünk kísérletet 1998 és 2002 között, több-kevesebb sikerrel. A napokban jártam az egészségügyi kerekasztal tanácskozásán, ahol kifejezetten kértem az ottani szakszervezeteket, a betegszervezetek képviselőit, a kórházak képviselőit, az orvosi kamara képviselőit, hogy legyenek kedvesek, és a következő kormányt majd segítsék egy olyan program kidolgozásával, amelynek az egészségügy minden szereplője részese lehet, és ennek a vezérlő elve az, hogy az egészség nem üzlet.

- Mindenki számon kéri az összes rendszerváltozás utáni kormányon, hogy miért nem hajtotta végre az egészségügy átalakítását, miért nem nyúlt hozzá a nagy alapokhoz, a tb-alaphoz, az egészségügyi alaphoz, és mindenki azt válaszolja erre, hogy ez egy ciklusban nem hajtható végre, és hogy egyetlen kormány sem működött itt hosszabb ideig. Elfogadható érv ez?

- Tetszetősnek tetszetős, de önkritikus gondolkodásra szólít bennünket, ami nem helyes, de túlzásokba se esnék, mert azért minden kormány próbált valamit tenni. Volt, amelyiknek több siker jutott, volt, amelyiknek kevesebb, de az kétségkívül igaz, hogy senki sem tett annyit, hogy ma az egészségügyre nyugodt szívvel tekinthetnék. Sajnos valóban jobban kell dolgoznunk a következő időszakban, ha négy év alatt el akarunk jutni a reform végéig. Ma azonban a helyzet nem az, hogy nem jutunk el a reform végéig, hanem a mostani kormányzat a parlament elé benyújtott, kormányprogramnak csúfolt üzleti tervében azt mondja, hogy az egészségügyben már komoly lépéseket a hátralévő másfél-két évben nem akar tenni, ahelyett, hogy megoldaná a problémákat, eladja inkább a kórházakat. Ez semmiképp nem oldja meg az egészségügy problémáját.

- No jó, de amikor a háziorvosi ellátást vagy a gyógyszerellátást hozta „más helyzetbe” a Fidesz-kormány, akkor is belépett a magántőke, akkor is volt privatizáció.

- A kórházak eladásának megtiltása nem jelenti azt, hogy magántőke ne vehetne részt az egészségügyben. Szerintem non-profit alapon, nagyon komoly korlátozások mellett ezt megteheti, ez Nyugat-Európában is ismert rendszer. Ebbe az irányba mi tettünk lépéseket. Az általunk megalkotott kórházak működését szabályozó törvény kifejezetten a non-profit alapon történő tőkebevonást támogatta. Ezt a törvényt azonban hatályon kívül helyezte a 2002-ben hivatalba lépett kormány, helyette hozott egy másikat, amely viszont a mi értelmezésünk szerint vadkapitalista törvény, egy üzletemberi logika által megalkotott törvény, és amely kiszolgáltatja elsősorban a nagy nemzetközi tőkés cégeknek a magyar egészségügyet. Ez a magántőke bevonás nem megoldás. Vannak más megoldási lehetőségek. Én nem szeretném, hogyha az országban azon orvosok körében, akik egyszerre gyógyítanak is és intézményeket is irányítanak, a meglévő kreatív, az egészségügyre vonatkozó szellemi megoldások és ötletek elvesznének. A magyar egészségügy nagyon sokat tud tenni a saját maga megújítása érdekében, mert rendelkezik azzal az intellektuális erővel, hogy megválaszolja a kérdést, hogy melyik intézményt hogyan lehet jól működtetni. A magántőkét nem szabad kizárni, a kórházakat nem szabad eladni. A magyar egészségügyre ráfér az ésszerűsítés. Ezért beszélünk mindannyian, akik foglalkozunk az ország fontosabb kérdéseivel reformokról, csak ahhoz, hogy jó eredményre jussunk és jó döntéseket hozhassunk, jól kell meghatároznunk a kiindulópontot, és szerintem a kiinduló pont az, hogy a kórház végső soron az emberség, meg a könyörület intézménye, és nem a haszonszerzésé. Ez az az elv, emberiességi megfontolás, ahonnan kiindulva megalkothatjuk azokat a reformokat, amelyek szükségességét magam sem vitatom.

- Menjünk tovább a következő kérdésre. Ez a határon túlra rekedt magyarok állampolgári jogainak a visszaállítása.

- A visszaállítás a szíve-közepe az egész ügynek. Olyan emberekről beszélünk, akiknek valaha volt magyar állampolgárságuk, vagy olyan emberekről, akiknek a felmenői rendelkeztek magyar állampolgársággal, és ilyen értelemben mi most visszaadjuk nekik azt, amitől korábban őket megfosztották. Ez egy olyan szempont, amely nem kapott eddig kellő súlyt. Az állampolgárság visszaadása egyetlen magyar polgárnak sem kerül egyetlen forintjába sem. Sőt, miután Magyarország gazdasági határainak kitágítását is el tudjuk végezni, ezért néhány éven belül a magyar gazdaság fellendülési szakaszba léphet, ha megtesszük a szükséges lépéseket, és ez egyébként érintheti a mai nyugdíjasoknak a lehetőségeit is, például magasabb nyugdíjhoz juthatnak. Tehát én nem problémát látok, nem egy veszélyt, amellyel szemben védekezni kellene, hanem egy óriási lehetőséget látok Magyarország előtt, amelyet, ha megragadunk, akkor szerintem mindenki jól fog járni: nyugdíjas, családos, egyedülálló, munkával rendelkező értelmiségi, vagy éppen munkás ember.

- Az emberek azt hallhatták elég sokszor az MSZP álláspontjaként, hogy a Fidesz elképzelése arról szól, hogy csak járulék, illetve adófizetés esetén járjanak a juttatások és ez hibás - mondja az MSZP, mert ilyen logikával azok sem kaphatnának például egészségügyi ellátást, akik itthon élnek, de nem fizetnek adót. Most négy millióan vannak ilyenek, tehát a nyugdíjasokat meg akarja fosztani a Fidesz a nyugdíjuktól?

- Igyekszem a lehető legtiszteletteljesebb hangot megütni, ha egy kormányzatról illetve egy miniszterelnökről van szó, de most a legnagyobb jóindulattal sem mondhatok mást erre a véleményre, minthogy szamárság. A nyugdíjasok fizettek járulékot, azért kapnak nyugdíjat. Tehát ma Magyarországon nincs négymillió ember, aki ajándékba kapná, amit kap, ez egy tévedés. Amit itt az emberek kapnak, azért szinte száz százalékban megdolgoztak. Mi arról beszélünk, hogy egy olyan megoldást kell választani, és ebben szeretnénk együttműködni egyébként a parlament többi pártjával, hogy adjuk meg az európai útlevelet a határon túli magyaroknak, adjuk vissza az állampolgárságukat, és egyúttal mondjuk ki, hogy ha Magyarországon részese akar lenni a gazdasági életnek, nyugdíjat, egészségügyi ellátást akart kapni, vagy valami más támogatásban akar részesülni, akkor ezt megteheti, ha Magyarországon vállal munkát, ha Magyarországon fizet járulékot, és így tovább. Ennek kidolgozott szabályrendszere van. Magyarországon ma nagyon sok ilyen kettős állampolgár él, és higgye el nekem, nem veszi el a falatot egyetlen ember elől sem az itt élő kettős állampolgár. Az én benyomásom az, hogy az emberek legnagyobb része szívügyének tekinti ezt a kérdést, és szíve szerint igent is mondana. Tudja, szerintem ennek az oka, hogy jót tenni az jó dolog, és erről a magyarok túlnyomó többsége így gondolkodik. Az igaz, hogy egy kissé gátlásos korban élünk és nem divatos kimutatni a mélyebb érzelmeket, de ha találkozok emberekkel, akkor látom, hogy bizony szinte mindannyiukban ott munkálkodnak ezek az érzelmek, és most valóban tehetünk egy jó dolgot, ráadásul úgy, hogy nekünk egyetlen fillérünkbe sem fog kerülni. Minden más, ami az emberek problémáira mutatva, szociális nehézségeket kihasználva a kettős állampolgárság, illetve az állampolgárság visszaadása ellen érvel, megosztó és uszító szándékú. Az MSZP áll az élén, vagy inkább mögötte. Én mindenkinek csak azt mondom, hogy miért mi vagyunk az egyetlen olyan nyavalyával megvert közép-európai nép, amely ahelyett, hogy az összetartozásban és az összefogásban rejlő óriási lelki, szellemi, gazdasági energiákat meglátná, és ki akarná használni, le akarja magát beszélni arról, hogy megerősítse az összetartozását. Minden nép az ellenkezőjét teszi, és nem igazak a nehézségek, amikre hivatkoznak a kormánypártiak. Ez egy beteges magyar lelki alkat. Én megértem, hogy a XX. század történelme ezt indokolja is, hogy összerezdülünk, amikor egy változás lehetőség van előttünk ahelyett, hogy felismernénk, hogy ez nem a változás, hanem ez a változtatás lehetősége és csak üstökön kell ragadni. Itt egy új gazdasági korszakot nyithatunk. 14 millió magyar egy gazdasági térségben nem ugyanannyi, mint 10 millió magyar. Itt ülünk a székesfővárosunkban. Budapest azért nem tud pénzügyi központtá lenni - hiába tűztük ezt ki célul -, mert kicsi hozzá a térség. Nem az embereket kell idehozni, hanem a gazdaság határait kell kitágítani. Nézze meg, egy 14-15 milliós térségnek Budapest olyan központjává válik, hogy végre elindulhat azon a fejlődési úton, amit a város megérdemelne. Számos előnyt tudnék mondani. Sajnálom, hogy nem ezekről szólnak a viták. A félreértések és az uszító kampányok miatt mindenfajta zavarok keletkeztek, ezeket el kellene hárítani. Mi azért vagyunk, azért vállaltuk a választott képviselőséggel járó lelki, erkölcsi, meg intellektuális terheket, hogy segítsünk az embereknek abban, hogy jó szívvel hozhassanak döntést, jó szívvel mondhassanak igent december 5-én, és a következő néhány napban, hétben én azért fogok dolgozni, hogy segítsek az embereknek abban, hogy meghozhassák azt a döntést, amit érzésem szerint majd mindannyian meg akarunk hozni. El kell oszlatnunk a félreértéseket. Ez a mi dolgunk, ezt nem háríthatjuk át másra, ezt nekünk mindannyian, akik a közélettel foglalkozunk, vállalnunk kell.

- Sokan azt mondják, hogy azért aggódnak a határon túli magyarok állampolgársági jogai miatt mondjuk a kormánypártok és bizonyos politikai erők, mert attól tartanak, hogy ezek az emberek választójoghoz jutnak, és hogyha dönteniük kell, akkor nem feltétlenül a régi pártállami rendszer politikusaira, vagy azoknak a pártjaira szavaznak.

- Itt álljunk meg egy rövid pillanatra. December 5-én azt a kérdést dönthetik el Magyarország polgárai, hogy visszaállítsuk-e azoknak az állampolgárságát, akiket megfosztottak ettől, adjunk-e erre nekik lehetőséget vagy sem. Minden más részletkidolgozás a parlamentre marad, ugyanis meg kell alkotnunk az állampolgársági új törvényt, vagy a mostanit módosítani kell. Az egy kétharmados törvény, azt senki sem tudja módosítani a másik rovására. Ott majd meg kell egyezni. Nemcsak a népszavazáskor kell összefognunk, hanem majd utána a parlamenti vitában is. Én szeretnék együttműködni a szocialistákkal, a szabad demokratákkal, a demokrata fórumosokkal, Lezsák Sándorékkal abban az ügyben, hogy utána egy kétharmados törvényben a részletszabályokat megalkossuk. Mi nem vagyunk az ország ellenségei, senki sem akarja összedönteni a magyar gazdasági rendszert, bizalmi alapra kell helyezni az együttműködést. Most jó lelkiismerettel és bizalommal igent kell mondanunk, majd utána nekünk, parlamenti képviselőknek ugyanilyen bizalmi alapon meg kell alkotnunk a részletszabályokat. Nem látom be, hogy miért ne lennénk erre képesek.