Oly távol, és mégis közel

Amit leírtam, továbbra is fenntartom, abban bízva, hogy az őszinte vélemény segíthet közéletünk formálásában. Az őszinteség és aggódás mellett azonban polgár vagyok, és dunaszerdahelyi lévén december 15-én Kvarda Józsefre szavazok. Mint ahogy a megyei választások első fordulójában is az általam arra érdemesnek tartott négy MKP-s jelölt nevét karikáztam be.

A probléma lényege ugyanis nem Kvarda József személye, ahogy egy hete sem az volt. Vallom, hogy a szabad és igaznak vélt véleménynyilvánításnak mindig teret kell biztosítani. Ez sokkal inkább használhat az MKP-nak, mint bármi más. Szombaton, a megyeielnök-választás második fordulójában azonban nem csupán Kvarda Józsefről, vagy az MKP-ról lesz szó. Sokkal inkább arról, hogy a megyei rendszer Nagyszombatban (és Nyitrán) nyújtott lehetőségei ne maradjanak kihasználatlanul. A nagyszombati megyei közgyűlésbe választott 14 MKP-s képviselőnek ugyanis akkor lenne tényleges beleszólása régiónk sorsába, ha a megyei elnököt a választások után Kvarda Józsefnek hívnák. Ha elgondolkodtak az egy héttel ezelőtt leírt szavaimon, úgy kérek mindenkit, ezeket a sorokat is mérlegeljék. Amíg a megyei önkormányzatok működési mechanizmusa nagyjából megegyezik a szlovák parlamentéval, addig a végrehajtó hatalmat a megyei elnök testesíti meg. Személye vitathatatlanul kulcskérdés, hiszen nemcsak ellenőrizi a regionális parlamentet, hanem felel döntései végrehajtásáért is. Neki lesz a legnagyobb beleszólása a konkrét döntésekbe, a dotációs politikába, illetve abba, kinek mi jut a megyében. Az általunk megválasztott 14 képviselő vajmi keveset tehet nélküle, a legjobb esetben is csak ellenőrző szerepre kárhoztathatják őket. Még ha a regionális hatalomgyakorlásban már jártasságot szerzett tisztviselők is. Éppen egyikük, Fehér Miklós válaszolta egy újságírói kérdésre, hogy demokratikus jelölt az, aki együttműködésre törekszik. Aki konfrontálódik, gyűlöletet szít, annak semmi köze a demokráciához. Ami számomra a legfontosabb: Kvarda József az MKP jelöltjeként a választói által – így általam is – ellenőrizhető megyei elnök lehet, ellentétben a HZDS favoritjával, Tomečekkel. Szlovák politológusok nevezték rendkívüli fontosságúnak a második fordulót. Két megyében ugyanis nemcsak egy magyar és szlovák jelölt mérkőzik egymással, hanem egy általánosan demokratának ismert párt (MKP) és az országot elszigeteltségbe hajszoló tömörülés (HZDS) párviadala folyik. Elemzők a demokrata érzelmű szlovákoktól azt várják ez esetben, hogy a fent említettek alapján ítélik meg a jelölteket, nem pedig nemzetiségük szerint. Mi pedig gondoljunk bele: ha 1999-ben a szlovákiai magyarság 90%-a volt hajlandó Rudolf Schusterra szavazni az ország érdekében, akkor most könnyebb szívvel tehetne hasonlót a saját jól felfogott érdekében a demokratikusan gondolkodó szlovák választó.

A szlovák demokrácia még mindig harmatgyenge. Kisebbségi intézményeink léte politikai akaraton múlik, céljainkból sokszor vagyunk kénytelenek engedni. A magyar választók eddig az átlagnál éberebben tudatosították a legfontosabb véleménynyilvánítási fórum fontosságát, és nagyobb számban mentek szavazni. A szlovák pártok reakciója pontosan tükrözi azt a tanácstalanságot, amely az egész szlovák politikai palettát jellemzi napjainban. Koncoš tenne valamit a megyei választási törvénnyel, hiszen biztos rossz az a jogszabály, amely engedi a magyarokat nyerni. Hrusovškýéknak is csak a magyar kommunistákkal van bajuk. Pedig ez a választás nem a magyarokról szól.

Ebben a helyzetben én december 15-én Kvardára szavazok, és ezzel tulajdonképpen önmagamat választom. Hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a megyei választások ne az MKP, hanem a szlovákiai magyarság legsikeresebb választása legyen. Az István a király cimű rockoperából legutóbb idézett dalszövegrészlet teljes sora pedig szolgáljon a választóknak és az MKP-nak is tanulságul az elkövetkező időszak politikai csatáihoz: „Oly távol vagy tőlem, és mégis közel”.