Olimpiát a vizes vb után?

A július második felében megrendezendő magyarországi vizes világbajnokság költségei máris alaposan elszaladtak, és még korántsem tartunk a végső összegnél. Az már most látszik, hogy az eredeti tervek többszörösébe fog kerülni a beruházás, pillanatnyilag a szorzó nagyobb, mint tíz, illetve legalább két és félszeres, attól függően, hogy milyen korábbi tervhez mérjük a jelenleg számolt költségeket. Itt van tehát a konkrét példa, amely mutatja, nagyjából mire számíthatunk egy esetleges 2024-es budapesti olimpia kapcsán.

A nemzetközi tapasztalatokkal már korábban is foglalkoztunk: az olimpia megrendezése felér egy sorscsapással, a költségtúllépés átlagban 156 százalék volt. Az 1960-as római óta a nyári játékok átlagos költsége 5,2 milliárd dollár és az egy szem 1984-es Los Angeles-i olimpia kivételével az összes többi veszteséges volt (Új Szó, 2016. 08. 23.) De persze a „Magyarországon kívül nincs élet” szemléletmóddal lehetett olyan illúziókat táplálni, hogy a budapesti olimpiával minden másként lenne.

Most a vizes vébé, ami tekinthető az olimpia afféle kicsike főpróbájának, szépen szertefoszlat minden illúziót. Persze vakon hinni továbbra is lehet, de reálisan inkább szorozni kell: az olimpia valódi költségei valahol 2500–3000 milliárd forintnál kezdődnek, a határ meg a csillagos ég. Az csak hab a tortán, hogy a vizes vébé fő beruházásának (az átépített és úszóarénára keresztelt Dagály) az eredeti fantasztikus építészeti látványtervei köszönő viszonyban sincsenek a már látható, befejezés előtt álló kockaépülettel. Ez a vadiúj uszoda Stumpf András találó szavaival „tényleg úgy néz ki, mint egy Tesco, amelynek silányul kivitelezett homlokzati alumíniumborítását véletlenül hullámosra fújta a dermesztő szél. Csak ez még nem is gazdaságos.” Szóval ha netán fantasztikus olimpiai látványterveket látunk, nem árt egy jó adag szkepszis.

Az egész összehasonlítás apropója nyilván az, hogy az eddig ismeretlen Momentum Mozgalom Budapesten aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy helyi népszavazást írjanak ki arról, hogy a magyar főváros vonja vissza a 2024-es olimpia megrendezésére beadott pályázatát. Nagy esélyük van megszerezni az ehhez szükséges 138 ezer aláírást. Bár sokan főleg azért támogathatják a kezdeményezést, mert végre meglátták a lehetőséget arra, hogy egy hatalmas szimbolikus pofont lekavarjanak az Orbán-kormánynak, ez esetben a végeredmény a fontosabb. Egy sikeres nem az olimpiára ugyanis megmentheti Magyarországot a biztos pénzügyi katasztrófától.

A Momentum Mozgalom érvelése kristálytiszta, racionális gazdasági gondolkodáson alapul. Helyesen látják, hogy „a kormány egy biankó csekkre pályázik a budapesti olimpia költségeire. A biankó csekk a kifizető és a kedvezményezett nevét tartalmazza, de az összeget nem, várományosa tehát annyit ír rá, amennyit akar.”

Abban is igazuk van, hogy a fejlettebb és kevésbé korrupt nyugati országok helyett Magyarországnak „jobb összehasonlítási alap lehet a körülbelül 15000 (!!!) milliárd forintba kerülő, szétlopott szocsi téli olimpia, vagy a több, mint 2350 milliárdba kerülő azerbajdzsáni Európai játékok (ez amolyan miniolimpia)”. Szóval az olimpia „cirkusz a népnek és kenyér a csókosoknak”, és ha netán a paksi beruházással együtt – az eredeti költségeket túllépve – megvalósul, akkor „Görögországéhoz hasonló gazdasági válság várhat az országra, melynek hatását évtizedekkel az olimpia és a Fidesz után is érezni fogjuk.” Ehhez nem is kell semmit hozzátenni.