Ölelkező majmok

A cirkusz ezt tudomásul vette, amit sok ember nagyon sajnál, mások viszont tovább gyűlölködnek és egyenesen arra biztatnak, hogy ignorálni kell a cirkuszt, hadd menjen tönkre. Nem kár érte, mondják, mert az egész csak handabanda, ami nem igényel nagy tudást. No, én szívesen megnézném őket, amint kötéltáncolnak vagy zsonglőrködnek, akár csak két golyóval.

Az idomításról én is mindig azt gondoltam, hogy biztosan verik az állatokat. De ugyanezt gondoltam a lovaglásról is, mígnem egy lótenyésztő, aki maga is versenyszerűen lovagol, felvilágosított, hogy ez nem igaz. A cirkuszosok is ezt mondják. Persze sem a lovat, sem az elefántot nem tudom megkérdezni, de az tény, hogy a lovasnál és az idomárnál is van ostor, a másik oldalon viszont azt is a saját szememmel láttam, mennyire ragaszkodnak a lovak és az idomított állatok a gazdáikhoz. Erre valaki azt mondhatja, hogy börtönőr szindrómájuk van, olyan, mint az embereknek, akik még beleszeretni is képesek a rabtartójukba. A gondolatsort így akár a végtelenségig folytathatnánk, de én inkább lezárom azzal, hogy nem tudom eldönteni, mi az igazság.

Nemrég az állatkertben jártam, estefelé, amikor az állatok már aludni készültek. Az egyik majom az oldalán feküdt, keze a feje alatt, lábai magzatpózban, így pislogott a kései látogatókra. Két csimpánz elvett egy adagot a sarokban levő nagy szalmabálából, és a másik sarokban megágyaztak maguknak. Az egyik még szépen le is tetyegette a szalmát, csak ott hagyott többet, ahova később a fejét tette. Közben a másik odament az oldalán fekvőhöz, átölelte és puszilgatni kezdte, majd szorosan összeölelkezve bolházni kezdték egymást (mert hát nem tudják magukról, hogy bolhairtózva vannak). A helyzet annyira bensőséges volt, hogy mi, emberek lábujjhegyen távoztunk. S akkor arra gondoltam, szabad-e ezeket a szinte emberi állatokat, meg a többit, bezárni. Másrészt, ki tudja, ha szabadon lennének, élnének-e még.

Egy dologban vagyok csak biztos: a felelőtlen állattartókat büntetni kellene. Azokat, akik beszerzik a kutyát, macskát, mert a gyerek nagyon akarja, mert a házban mindenkinek van, mert bizonyos körökben szinte státusszimbólum, mert... De azt elfelejtik, hogy az állat élő lény, szükségletei vannak és gondoskodni kell róla. Egy ideig tyutyuli-mutyuli, aztán megunják és kidobják. Mégis, milyen állatokkal vannak tele a menhelyek?

Ezek az emberek köztünk vannak. Ismerjük őket. Épp ezért nehezebb ujjal mutogatni rájuk, mint a vadidegen cirkuszi idomárra.