Olcsó populizmus?

Ezen döntéseknek többnyire nincs racionális alapjuk, pusztán azt szolgálják, hogy az emberek meggyőzzék, megéri további négy évre a kormánypártra bízni az országot.  Az ellenzéki pártoknak nincs lehetőségük populista lépésekre, legfeljebb még nagyobbat ígérhetnek a kormányzó erőknél, vagy arról próbálhatják meggyőzni a szavazókat, hogy a kormány populista, lépései hamisak, nem a lakosság érdekét szolgálják. A következményeit pedig mi, a választók szenvedjük meg. Az, hogy a populista, illetve a populista ígéretek értelmetlenségét bizonyítani próbáló politikai párt éppen melyik oldalon van, szinte mindegy. Nagyon leegyszerűsítve: populista ígéreteket és rezsicsökkentést ugyanúgy végrehajthat egy magát jobboldalinak valló kormány, mint egy magát baloldalinak valló. A populizmus ilyen szempontból pártsemleges. Ugyanígy igaz lehet ez az ellenzékiek ellenígéreteire is. Az ellenzéki felelősség és felelőtlenség egyaránt megjelenhet baloldali és jobboldali pártoknál. Akkor vajon mi határozza meg, hogy egy párt, ha kormányon van, elkezd értelmetlenül költekezni, vagy fordítva, ellenzékben teljesíthetetlen dolgokat ígérni?  Úgy tűnik, hogy azok a pártok, melyek egyedül képesek kormányozni, vagy domináns erőt képviselnek a kormányban, sokkal könnyebben osztják értelmetlenül a pénzt, mivel nem kell a koalíciós partnerrel egyezkedni, s az esetleges osztozásból remélt többlettámogatást is egyedül fölözik le. Tehát a Fidesz a 2014-es választások előtt nyugodt szívvel vezette be a rezsicsökkentést, mert úgy érezte, az abból származó többletszavazatok csak hozzá érkezhetnek. Valószínűleg hasonlóan gondolkodik a Fico-kabinet is: a szociális csomag kapcsán az elvándorolt vagy billegő szavazók csak hozzá jöhetnek vissza. Egy populista kormánypártot azért nehéz legyőzni, mert ehhez az kellene, hogy a szavazók sokkal racionálisabban gondolkozzanak, mint az őket olcsó populizmussal megnyerni próbáló kormányzó párt. Áma populistákat általában már csak akkor szokták elkergetni, amikor végül kiderül, hogy lépéseik nemhogy jólétet, hanem egyenesen katasztrófát eredményeztek. Ez általában csak néhány évvel később derül ki. Szlovákiában büszkék voltunk arra, hogy a jobboldali pártok sosem olcsó populizmussal, hanem racionális érvekkel tudták meggyőzni a szavazókat. Mégis megtörténhet, hogy a választások közeledtével a politika ezen „piszkos” fegyverét is be kell vetniük, ha le akarják győzni a Smert. Vajon létezik kegyes populista ígéret? Az, amivel választást lehet nyerni, de a szavazó nemharagszik meg érte, ha mégsem teljesítik? Nyilván igen, csak nem minden párt meri ezt vállalni. Vajon nálunk melyik meri?