Olcsó blöff a sorkatonaság

Kezdeném azzal, hogy e sorok szerzője, szemben sok „foteltábornokkal”, volt sorkatonai szolgálaton, s nem úgy, ahogy Andrej Danko tizedes – irodában, papírlapok között –, hanem ahogy a többség: kiképzés, kaszárnya és céltalan időtöltés. Sokan nosztalgiával beszélnek a katonaévekről, ám ha őszinték akarunk lenni, ki kell mondani: semmire sem voltak jók. Az alapkiképzés után két hónapig tanultuk egy már akkor is elavult légvédelmi rakéta paramétereit és kezelését, hogy aztán fél éven át, 300 kilométerrel keletebbre, egy rakéták nélküli légvédelmi dandárnál töltsük az időt az autóparkban található muzeális darabok közötti unatkozással és háromnaponként ismétlődő 24 órás szolgálatokkal. Így már a katonai szolgálat végére elfelejtettük, hogyan kellene előkészíteni és élesíteni a rakétákat, amelyek már talán nem is működtek, ha pedig mégis, akkor egy modern vadászgép ellen hasznavehetetlenek voltak – ezt egyébként a tisztek őszintén meg is mondták. 

De a játék lényege az volt, hogy ők ezért fizetést kapnak, mi meg katonásdit játszunk. Így az egyetlen pozitív élmény, hogy három lőgyakorlat alkalmával lőhettem a híres Sa58-as – tévesen Kalasnyikov-másolatnak tartott – gépfegyverből, amire másként nem lett volna lehetőségem. A srácok mégiscsak szeretnek lövöldözni!

De legalább férfivá nevel a hadsereg – szokott hangzani az elkeseredett végső érv.

Van, aki komolyan gondolja, hogy gondoskodó családi szeretet meg az iskolában töltött másfél évtized helyett a valódi nevelést néhány pocakos, rossz esetben szociopata hajlamú katonatiszt fogja elvégezni – a katonai szolgálat melléktermékeként –, pár hónap alatt?

Mindezek ellenére a sorkatonai szolgálatnak meglehetnek a védelmi benefitjei, így bevezethető, csak nem így és nem arra, amire az SNS akarja. Dankóék fő problémája, amit orvosolni szeretnének, hogy évek óta nem sikerül feltölteni a profi haderő létszámát – értsd, kevesen akarnak pénzért katonáskodni. Csakhogy a sorkatonai szolgálatra épülő védelem teljesen más felépítésű, más paraméterű, egy aktuális, pár ezres létszámhiányt érintő problémát nem lehet egy évente több tízezreket besorozó művelettel megoldani.

A megoldás kézenfekvő: emelni kell a fizetéseket és/vagy attraktívabbá tenni a munkakörnyezetet. Nem mások életét megkeseríteni.

A nagyobb probléma éppen az utóbbival függ össze. Összetrombitálni évente 20–30 ezer fiatalembert a legkisebb gond, valós, a célnak megfelelő tartalmas szakmai programmal megtölteni a kiképzésüket sokkal nehezebb. Ehhez gyökeresen átalakított védelmi stratégiára lenne szükség – amely most a kis, profi hadseregre épít –, továbbá elegendő modern eszközre és fegyverre, s legfőképpen normális kiképzőkre és módszerekre. Ebből semmi sem áll rendelkezésre és nem is fog. Ehhez ugyanis sok milliárd euróra lenne szükség és sok-sok éves felkészülésre.

Így az SNS aktuális sorkatonai ötletelése nem több egy ócska blöffnél, amivel a lakosság egy részének nosztalgiájára építve próbálnak politikai pontokat gyűjteni. Avagy elterelni a figyelmet az SNS és Danko százados számára kellemetlen ügyekről.

A szerző tartalékos tizedes, akit a védelmi miniszter elmulasztott századossá előléptetni