Október 28. kérdése

Az ünnep- és emléknapok meghatározása nem tartozik a legfontosabb politikai és gazdasági prioritások közé. Nem növekszik tőle az átlagkereset, a vasút- és közúthálózat sem épül gyorsabban, és sajnos a kenyér sem lesz olcsóbb. Azonban e szimbolikus alkalmak jelentős szerepet játszanak az egyedi nemzeti karakterjegyek kialakulásában, legyenek azok sikerek vagy kudarcok, vallással, kultúrával vagy kiemelkedő személlyel kapcsolatos történelmi momentumok, végső soron a társadalom egységességét és a közös értékeit hivatottak képviselni. Ugyanakkor e konszenzus kialakítása korántsem egyszerű és egyértelmű, s ezt leginkább október 28-a kapcsán tapasztalhatjuk. Történelmi tények, politikai ideológiák és érzelmek vegyes halmazából kellene egy végleges döntésnek születnie, amely irányt mutat mindenki számára Szlovákiában. Az első csehszlovák állam megalakulásának napja ugyanis generációk számára volt meghatározó esemény, amely az első lépcsőfokot jelentette az önálló szlovák államiság felé. Ám ennek ellenére ez a nap korántsem oly közismert és jelentőséggel teli a szlovákság számára, mint az elvárható lenne. Egy 2008-as felmérés alapján a megkérdezettek alig 44 százaléka tudta megnevezni a pontos dátumot, és csak 36 százalékuk tartotta fontosnak e nap megünneplését. Ennél azonban még beszédesebb, hogy eddig egy-két politikai szereplő (legutóbb az OKS és a SaS) részéről volt próbálkozás október 28-a nemzeti ünneppé vagy emléknappá nyilvánítására, s e kezdeményezések sikertelenül zárultak.

Épp ezért is lesz érdekes a cseh és a szlovák kormány hozzáállása 2018-ban az első csehszlovák állam megalakulásának centenáriumához, a prágai tavasz 50. és a szétválás 25. évfordulójához. Azt már tudni, hogy Prága és Pozsony nem aprózza el, meghívták az első világháborút lezáró békeszerződésekben szerepet játszó államok vezetőit. Ugyanakkor nagy kérdés, mennyire fogják egyes politikai szereplők mindezt öncélúan felhasználni, ráerősítve a generációs sérelmekre, ahelyett, hogy új alapokra helyeznék a társadalmi kapcsolatokat. Az egész eseménysorozat pikantériája, hogy mi, (cseh)szlovákiai magyarok is aktív résztvevői (elszenvedői) voltunk mindhárom történelmi eseménynek. Épp ezért a 2018-as év kiváló alkalom lehet arra, hogy láttassuk magunkat, megértessük helyzetünket és elképzeléseinket a többségi társadalommal, a nagyvilággal. Mert nekünk is van mire emlékeznünk október 28-án. Főleg azokra az elődeinkre, akik a közösségünket megszervezték, egyben tartották és egy pozitívabb jövőkép kialakításáért tevékenykedtek. Nekik is köszönhető, hogy 100 évvel a fájó világháborús veszteségek, 50 évvel az elvetélt reformkísérletek és 25 évvel a fejünk felett meghozott döntések ellenére is ma Szlovákiában magyarok lehetünk és magyarként akarunk élni. S hogy mindebből ne csak a fájdalmas sebeket lássuk, hanem erőt és inspirációt merítve legyenek belső példaképeink és újabb céljaink.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője