Okostelefonok, ostoba árpolitikával

Egyértelmű, hogy az egykoronás telefonok is jóval többe kerültek, mint amennyiért a vásárlóknak kínálták őket, ám akkor a mobilszolgáltatók még támogatták a készülékvásárlást, hogy minél több embernek legyen mobiltelefonja és fizessen a használatért. A terv bevált, ma több mint 7,7 millió aktív SIM-kártya van az országban, de ez egyben azt is jelenti, hogy a szolgáltatók már nem fogják támogatni a készülékvásárlást. Ma viszont a négy szolgáltató legfeljebb némi árengedményt kínál a hűségszerződés mellé, de a leggyakoribb, hogy az ügyfél a teljes árat fizeti, legfeljebb nem egy összegben, hanem 24 hónapos kamatmentes részletekben.
És itt jön egy másik trend, nevezetesen, hogy egyre drágábbak az okostelefonok. Amikor néhány évvel ezelőtt az Apple bemutatta az akkori legújabb iPhone modelljét, és mellette az 500 dolláros árcédula bukkant fel, sokan gondolták azt, hogy túllőttek a célon, ennyiért senki nem fogja venni az almás készüléket. Nem így történt, az emberek még ennyi pénzért is vitték, mint a cukrot. A következő lépés az ezer dollárt meghaladó ár volt, a szakemberek itt megint azt feltételezték, hogy ez a lélektani határ, feljebb menni már nem lehet, mert csökkenek az eladások.

Tévedtek.

Hiába az Európában ezer eurót is meghaladó telefonárak, nagyon sokan döntöttek a vásárlás mellett, rekordokat döntöttek az eladások. Közben az addig visszafogottan viselkedő gyártók (a Samsungtól kezdve a Sonyn át egészen a Huaweiig) lassan, de biztosan szintén emelték áraikat, egy szintre hozva a csúcsmodellek árfekvését. Ez ma már minden esetben csak négyjegyű számmal írható le. Megjegyeznénk, hogy egy jó minőségű laptop ára közben 500–600 euró…

Azt gondolhattuk, hogy idén megáll a drágulás. Bár az Apple még nem jelentette meg a legújabb készülékeket (márciusban elvileg az olcsóbb modellek kerülnek piacra, szeptemberben a rekordáron kínált csúcsmodellek), de a Sony idei modellje, az Xperia 1 II már 1199 euróba kerül, a Huawei napokban debütáló, Mate Xs készüléke pedig 2499 euró.

Mintha a gyártók elszakadtak volna a valóságtól. Persze, ezekben az okostelefonokban már van 5G-támogatás, a drágább modell kijelzője hajlítható, de a kérdés, hogy valóban szükségünk van erre? Ilyen áron? Biztos lesznek, akik megveszik, akiknek fontos, hogy mindig a legújabb, legdrágább telefonnal villogjanak, ám a többség az ár láttán valószínűleg százszor is meggondolja, hogy okos dolog-e lecserélni az egyébként jól működő okostelefonját.

Közben az alsó- és középkategóriás készülékek ára is szépen kúszott felfelé, amit egy éve még 200 euróért is megvehettünk, az ma már 300–400 euró, a középkategóriánál pedig már alig van 500 eurónál olcsóbb készülék.

A gyártók még a koronavírus-járvány megjelenése és szétterjedése előtt döntöttek az idei árazásról, elemzések szerint azonban a járvány hatására idén világszerte 10–15 százalékkal csökkenhetnek az okostelefon-eladások.

Talán ez is ráébresztheti a gyártókat, hogy megálljt kell parancsolniuk a valóságtól elrugaszkodott árpolitikájuknak, és végleg el kell felejteniük, hogy egy csúcstelefonért – bármilyen szép és okos – elkérhetnek 2500 eurót.

Ellenkező esetben a mohóság az előrejelzettnél is nagyobb vissza(esést eredményezhet az okostelefon-piacon.