Nyúlketrecek vásárlói

Az egyre inkább terjeszkedő „multinacionális” kereskedőcégek már észrevehető mértékben jelen vannak Dél-Szlovákiában is. Minden kétséget kizáróan: egy eddig nem általános viselkedési modellre tanítgatják az embereket. Tény, hogy beruházásaik pénzügyi és építészeti igénytelensége szembetűnő. Ha a valamikori köztársasági elnök „nyúlketreceknek” nevezte a lakótelepek egyenházaiban levő lakásokat, akkor most már megjelentek a nyúlketrecek lakóinak épített szupermarketek is. Mintha egy behemót cipősdobozt töltenének meg polcokkal és áruval, s aztán folyamatos reklámkampánnyal csábítják a vásárlókat. Mindig meghirdetnek valamilyen árengedményt az éppen dömpingáron kínált árukra, s mire a tapasztalatlan vevő észbe kap, már tele a kosara olyan fölösleges holmival, amit igazából nem is akart megvásárolni.

Mire megtanuljuk, hogy milyenek ezek az eszközök és módszerek, bizony többször is kiürítik a pénztárcánkat. Azt ugyanis nem szabadna elfelejtenünk, hogy a vevő legközvetlenebb befolyásolása magában az üzlethelyiségben történik. Ha már a vásárló bement, és kellőképpen bizonytalan is, bármit rá lehet sózni. Tévedés ne essék: nem vagyok az árleszállítások, a szezonvégi kiárusítások ellenzője. Ezek a nagy kereskedőhálózatok azonban nemcsak az árengedményeikkel bájolják a vásárlót, hanem bizonytalan eredetű áruikkal is. Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, hogy a legnagyobb zöldségtermelő vidékként ismert Csallóközben milyen hatást fejtenek ki a sokszor csak az EU-támogatásokkal olcsóvá tett zöldség behozatalára szakosodott „multik”. Ha elérnék, hogy az ott termelt zöldségnek nagybani piacot kínálnak, még meg is nyugodhatna az ember. Csakhát erre aligha kerül sor. A csallóközi ember kicsiben, nagy anyagi ráfordítással termel, ugyanakkor a terményeit a saját munkaerejének, szaktudásának a be nem számításával, sokszor áron alul kínálja. ĺgy nem képes versenyezni azzal az uniós kollégájával, akinél az esetlegesen jelentkező túltermelés csökkentését is pénztámogatással érik el.