Nyúlfaroknyi káosz

Néhány érintett csoportot leszámítva senkinek sem jó az, ami a Gázai övezetben történik. A nyúlfarknyi tengerparti területecske egyik alapkérdése az izraeli–palesztin viszonynak, ami pedig erőteljesen kötődik – s ez az elmúlt egy év alatt sokszor beigazolódott – az iraki helyzet és a terrorizmus elleni harc jó néhány vonatkozásához. A válság a múlt hét végi emberrablásokkal kezdődött, de ez csak a felszín. Régóta hatalmi harc dúl, s most szeretnék többen eldönteni azt, hogy ki fog parancsolni másfél év múlva Gázában, amikor – ha a Saron-terv megvalósul – már csak palesztinok fognak ott élni. A gázai zűrzavar a Palesztin Hatóság, a palesztin kormány gyengeségének a jele. Aggasztja a Gázai övezettel határos Egyiptomot, és aggaszthatja Izraelt is. Saron rögtön azt mondta, a kialakult helyzet is bizonyítja, hogy nincs kivel tárgyalnia a palesztin oldalon. Salom külügyminiszter árnyaltabban fogalmazott: Izraelnek nem érdeke, hogy a Palesztin Hatóság teljesen összeomoljon és a hatalmat a szélsőséges erők ragadják magukhoz. Jeruzsálem azt szeretné, ha a mérsékelt erők kerekednének felül, de „amíg Arafat fog kormányzni, addig nem szűnik meg az anarchia”.

Márpedig azt egyelőre nem lehet tudni, hogyan kerül ki Arafat ebből a küzdelemből. Az tény, ilyen nyíltan még nem lázadtak fel ellene mozgalmának, a Fatahnak a „reformerői”, s még nem kényszerült ilyen látványosan döntésének (unokaöccse kinevezése) visszavonására. Jeruzsálemben többen úgy vélik, itt a kiváló alkalom arra, hogy Izrael végre megszabaduljon Arafattól, mert a palesztin autonómián belül jelenleg már senki sem sajnálná, ha távozna. Ez egyelőre túlzásnak tűnik, nemcsak azért, mert Arafat a túlélés mestere, hanem azért is, mert a palesztin elnök csak papíron hajtotta végre azt, amit Amerika, az EU és az ún. reformer palesztinok is követelnek. Ez pedig az Arafat emberei által vezetett tucatnyi palesztin biztonsági szervezet számának lecsökkentése háromra. Ez az a terület, amelynek irányítását Arafat eddig nem engedte ki a kezéből, ezért bukott meg a korábbi Abbász-kabinet, és ezért nyújtotta be lemondását a mostani kormányfő, Korei is.

Érdekesek az izraeli lapelemzések. Ezek szerint a zavargások mögött Gáza erős embere, Mohamed Dahlán ezredes állhat. Dahlán volt belbiztonsági minisztert Arafat pár hónapja rúgta ki a kormányból. Még korábban Dahlán a Gázai övezet nagy népszerűségnek örvendő, eléggé öntörvényű biztonsági főnöke volt, s a reformistákat általában Dahlán embereiként ismerik.

Nem szabad megfeledkezni még egy igen erős játékosról, a Hamász szélsőséges szervezetről, amely az elképesztően sűrűn lakott Gázai övezetben jóval népszerűbb, mint maga a Palesztin Hatóság. Elsősorban azért, mert nem korrumpálódott, mint az Arafat által irányított testület. Izraelnek erre is nagyon oda kell figyelnie.