Nyugdíjas terelés

Vigyázat, szociális csomagot hozok! – hangozhatna a szlovákiai kormányzati politikusok felszólítása, mielőtt éppen csalni készülnek.

„A szomszéd megölte a macskámat. A szomszédom a Smerre szavazott, ezért a macskámat Fico nyírta ki” – válaszolta a Smer elnöke az aktuális helyzetet, a vietnami emberrablást és a gazdák helyzetét firtató újságírói kérdésre, majd sietve távozott. Arról a sajtótájékoztatóról, amelyet a felső nyugdíjkorhatár bevezetésével kapcsolatos Smer-javaslat miatt hívott össze. A pár másodperces jelenet tökéletesen ábrázolja a mai Szlovákiát, a Smer és a koalíció tehetetlenségét, és emiatti figyelemelterelési vágyát. A releváns kérdések ugyanis pont azok voltak, amelyeket Ficónak feltettek az újságírók, és amelyek elől elmenekült.

A Smer legújabb ötlete a terelés mintapéldája, sőt, ennél is több: a bűnös, hosszú távon káros terelés állatorvosi lova. A legnagyobb kormánypárt azt szeretné elérni, hogy a parlament vésse bele az alkotmányba a 65 éves nyugdíjkorhatárt. A jelenlegi szabályozás szerint lassacskán, több változót figyelembe véve kúszik felfelé a korhatár, a Smer ezt állítaná le. Az alkotmányba belefoglalni valamit ugyanis csak alkotmányos többséggel lehet, és ez érvényes az esetleges későbbi módosításokra is: ha 5, 10 vagy 20 év múlva az akkori kormányzat hozzá szeretne nyúlni a nyugdíjkorhatárhoz, szüksége lenne az ellenzékre is – vagy minimum egy részére. Ugyanúgy, ahogy most Ficónak, hiszen a kormánynak nincs 90 képviselője. A Smer számára nem is ez a lényeg, hanem hogy a rendkívül sok, számára kellemetlen ügy és botrány helyett valami másról beszéljenek a választók. Például arról, miért vonakodik az ellenzék megszavazni ezt a „szociális jóléti intézkedést” – mert joggal feltételezhető, hogy az ellenzéki pártok ebbe nem fognak belemenni.

Miért nem? Távolról sem csak azért, mert Fico figyelemelterelő hadműveletéről van szó. Ha van eszük, fel tudják mérni, hogy ezzel mindenkinek ártanak. Elsősorban a leendő kormányoknak – tehát akár saját maguknak is –, s nem utolsósorban a társadalomnak, a választóknak, a leendő nyugdíjasoknak. A Smer ugyanis egy rendkívül komplex rendszer egyik kulcsfontosságú elemét szeretné bebetonozni. Az emberek természetesen minél korábban szeretnének nyugdíjba vonulni, majd minél tovább élni – ergo hosszú ideig nyugdíjat kapni –, minél magasabbat, ám alkalmazottként vagy vállalkozóként minél kevesebb járulékot szeretnének befizetni. Nem kell közgazdásznak, sem matekzseninek lenni ahhoz, hogy lássuk: ez így egyszerre nem megy. Főleg úgy nem, hogy az évtizedek óta tartó demográfiai válság, a kevés gyerek miatt egyre több a nyugdíjas és kevesebb a befizető.

Aprócska kitérő: a kormány által öntömjénezések közepette hirdetett alacsony munkanélküliségi mutató egyik fő okozója is ez: a rendkívül népes, 1950-es években született generáció megy éppen nyugdíjba, helyét pedig a 90-es években született, kisszámú populáció veszi át a munkaerőpiacon. A nyugdíjrendszer tehát egy összetett, állandóan mozgásban lévő egyensúlyi rendszer, amelynek precíz működtetéséhez nemcsak pénzre, hanem a paraméterek változtatásának eszközére is szüksége van a mindenkori kormánynak.

Röviden: öt éve az egyedül, ereje teljében kormányzó Fico eltörölte a nyugdíjkorhatárt, most a szakadék szélén álló Fico visszahozná, hogy ideig-óráig ne a Smer botrányairól szóljon a közbeszéd.