Nyugalmazott bika a mezőn

Davies az „oligarchaság” természetét a mezőn lépdelő bikával jeleníti meg. Ha a bika a mezőn van, minden óvatosabb lesz – írja. Abikának eközben senkit nem kell fenyegetni vagy utasítani. Elég, ha megjelenik, de még meg sem kell jelennie – mondja Davies, mert az embereknek elég a tudat is, hogy megjelenhetne. 
 A kis természeti kép nagyon jól összefoglalja, hogyan működik a befolyás. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a zsolnai bíróságok az istennek se akarják vizsgálati fogságba helyezni Ján Slotát. E jogi dilemma valóban égbekiáltó lehet, mert még a látszólag gyakran a Smer kihelyezett jogi irodájaként működő főügyészségnél is kiverte a biztosítékot. Mivel azonban az ügyészség és a bíróság két külön „cég”, Jaromír Čiznár főügyész csak a rosszallását fejezhette ki, és ennyiben maradtunk. 

Egyik oldalon az igazság magvait nyomokban felfedezhetjük a kerekesszékes szlovák igazságszolgáltatás indoklásában, mely szerint a közlekedési balesetek okozóit általában nem szokták előzetes letartóztatásba helyezni. Való igaz, a hazai bírói gyakorlat szerint gyakran még a halálos balesetek okozói is szabadlábon védekezhetnek az eljárás során. 

Bűnismétlés veszélye nem áll fenn, hiszen a közlekedési baleset okozójának jogosítványát általában bevonják. A tanúbefolyásolás veszélye a másik ok, amely miatt az ügyészség a vizsgálati fogság elrendelését szokta kezdeményezni. Ez viszont ebben az esetben is fennállhat. Slota elutasított az alkoholszondát és a vérvizsgálatot, ez az eljárás során, a cselekmény súlyának megítélésekor is latba fog esni, de sosem fogjuk megtudni, józanon, vagy a rá korábban oly gyakran jellemző módosult tudatállapotban okozta-e a balesetet. 

Ján Slota két évtizedes politikai ténykedése során elsősorban az etanol befolyásolta hőzöngéseivel, magyar- és romaellenes kirohanásaival hívta fel magára a figyelmet. Miért nem lehet egy 62 éves, nyugalmazott hőzöngőt bevarrni vizsgálatiba? Mert ő nem egy egyszerű 62 éves hőzöngő.  A primitívre hangolt imázs egy mezőn álló bikát takar. Aktív politikusi ténykedése idején is szembeötlő volt polgármesteri és parlamenti képviselői bevételeit sokszorosan meghaladó vízi, szárazföldi és légi közlekedésieszköz-parkja. A fennhéjázó, egyedi rendszámú járművekről utóbb mindig kiderült, hogy csak kölcsön kapta azokat, kedves barátaitól. Hiába, madarat tolláról... A Szlovák Nemzeti Párt 2006–2010 közötti kormánytagságának pénzügyi botrányait azonban már nem lehet egy kölcsönnel a szőnyeg alá söpörni. Erre az időszakra tehető a faliújságtender a régiófejlesztési, és a kvótabotrány a rekordszámú minisztert elfogyasztó környezetvédelmi tárcánál. Mindkét esetben milliárdokról volt szó, így értelemszerűen az ügyekben azóta sem született jogerős, elmarasztaló bírósági ítélet. Arra a kérdésre sem kaptunk választ, hogy a nemzeti rablógazdálkodás az akkor (is) regnáló Robert Fico beleegyezésével, vagy tudta nélkül zajlott-e. A Slota potentátjai által elsinkófált milliárdok azonban kétségkívül vannak valahol. Egy biztos – nem az államkasszában. Hogy hol, arról csak találgathatunk. 
Ahhoz, hogy valaki büntetlen lehessen, nem feltétlenül szükséges rang vagy állami tisztség. Elég, ha a megfelelő helyeken tudják, ki ő. A zsolnai bíróságok bírái kétségkívül tudják, ki Ján Slota.