Nyelvi bajok

Körülöttük ott nyüzsgött a szlovákiai magyar politikusok siserehada – hidasok és MKP-sok vegyesen, a legkülönfélébb vezető funkcionáriusok. Ez a kép egyértelműen azt az üzenetet közvetítette, amit Robert Fico is olyan szívesen hangoztat, s amit néhány hónapja lapunknak Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sem tagadott: a szlovák–magyar kapcsolatok „soha nem voltak ennyire jók”. Ugyanezt jelképezi Bugár Béla és Andrej Danko történelmi jelentőségű barátsága, amelyre a két pártvezér a Szentszék előtt is áldást kért. Könnybe lábad a szemünk, ha csak rágondolunk a jelenetre.

Közben kiderült, hogy alsóbb szinteken egyáltalán semmi nem változott. Bár a Híd elért/elérhet bizonyos engedményeket az oktatás és a kultúra terén (ami egyáltalán nem mellékes), a harmadik kulcsfontosságú terület, a nyelvhasználat mintha senkit nem érdekelne. A kulturális minisztérium ügybuzgó hivatalnokai feletteseik jóváhagyásával garázdálkodhatnak szerte Dél-Szlovákiában, hogy abszurdnál abszurdabb követeléseket támasszanak a kisebbségiekkel szemben. Mindenki tud róla, hogy az államnyelvtörvény továbbra is ugyanolyan káros, ugyanúgy szítja a feszültséget és gátolja szabadságukban az állampolgárokat, ahogy 2009-es szigorítása óta folyamatosan – a téma még sincs terítéken. Persze tudjuk, 6,5 százalékkal ennyit lehet elérni, ahogy a Híd részéről hangoztatják. Ki is jelentette a Híd frissen kinevezett államtitkára: ez nincs a kormányprogramban, nem lehet változásra számítani.

Itt kérdeznénk meg: valóban csak a kormányprogramban szereplő célokat érheti el egy kormánypárt? Az elmúlt hónapokban a legtöbb figyelmet épp az a házszabály-módosítás kapta a parlamentben, amelyet egy szóval sem említ a kormányprogram, bármilyen tüzetesen olvassuk is. Andrej Danko viszont van olyan erős, hogy ahogy kitalálta, úgy át is nyomta. Tegyük hozzá, Dankónak ugyanannyi képviselője van, mint Bugárnak.

Ha a Híd kulturális államtitkára jobb benyomást akart volna kelteni, talán azt emeli ki, ami szerepel a kormányprogramban. Egy kissé homályos mondat erejéig ugyanis helyet kapott benne a kisebbségi nyelvhasználat ügye. A kormány vállalta, hogy „a nemzetiségileg vegyes területeken elvégzett elemzés alapján összehangolja a gyakorlatot az érvényes kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel”. Ami körülbelül annyit jelenthet: a kormány biztosítja a kisebbségi nyelvhasználatot, ahol a törvény szerint ez elvárható. Ez éppenséggel nem azt jelenti, hogy például törölteti a magyar helységneveket mindenhonnan, ahonnan csak tudja, ahogy azt a bősi esetnél láthattuk. Hanem, hogy maga a kormány fog közbenjárni annak érdekében, hogy ahol a törvény előírja, ott helyet kapjon a kisebbségi nyelv. Ha már egyszer beleírták a kormányprogramba, talán nem szemtelenség konkrét lépéseket elvárni az ügyben. A nyelvrendőrök ugyanis mindeközben nem vesztegetik az idejüket.