Nincs megoldás

Ezek az intézkedések annyit érnek, mint amikor a bárányhimlős ember levakar magáról néhány foltot.

Bár a romakérdés állítólag az ország nagy részét érinti, a márciusi választásokon mégis egy olyan pártra szavaztak a legtöbben, amely programjában szót sem ejtett a romákról. Ficót ezentúl már ennyi felelősség sem terheli a témával kapcsolatban, a romaügyi kormánybiztos posztját ugyanis odaajándékozta Peter Polláknak, az OĽaNO képviselőjének. Pollák egy fokkal biztosan jobb, mint elődje, Miroslav Pollák, mégpedig azért, mert roma. A romáknak pedig nagyon fontos, hogy egy roma képviselje őket. De az, hogy ő is roma, még nem garantálja, hogy jobb ötletei lesznek. Első lépésként azt javasolja, hogy az állam vásárolja meg az illegális romatelepek alatti telkeket, fizesse ki a tulajdonosokat, a romáknak pedig adjon lehetőséget a fokozatos törlesztésre, hogy a folyamat végén ne csak a saját házukban, hanem saját telkükön is lakhassanak. Pollák szerint ez az állam feladata, ugyanis a jelenlegi helyzetet az állam idézte elő azzal, hogy a múltban letelepedésre kényszerítette a vándorcigányokat. Ha visszamegyünk ezekbe az időkbe, láthatjuk (vagy nagyszüleinktől is megkérdezhetjük), hogyan éltek együtt a romák és nem romák 60 évvel ezelőtt. Akkor is voltak cigányok, akik a települések szélén éltek, és voltak vándorcigányok, akik különféle foglalkozásokat űztek. Napközben termékeikkel házaltak, este pedig egyes településekre tilos volt belépniük. Röviden: ugyanaz volt a helyzet, mint ma, amikor a romák egy része képes munkából megélni, egy másik része pedig nem. Pollák javaslata tehát nem a földtulajdonosokat nyugtatná meg (akinek évtizedek óta romatelep van a telkén, annak valószínűleg nem most kezd el hiányozni), hanem létrehozna egy óriási adósságtörlesztési gubancot az állam és a telepek lakói közt, amely sohasem oldódna meg. A romaprobléma lényege, hogy egyes romák és nem romák életmódja és felfogása különböző, hogy együttélésük elképzelhetetlen. Az emberek gondolkodását pedig az állam nem tudja megváltoztatni. Ehhez még egy jó oktatási rendszernek is évszázadok kellenének. Ha tehát nem akarunk hazudni magunknak, beismerjük: a romakérdésnek nincs megoldása.