Nicsak, hogy beszél! Mečiar szótára Ficónál

Ami a legárulkodóbb, hogy pontosan úgy bírálták ezért az államfőt, mint annak idején Vladimír Mečiar Michal Kováčot.

1995 augusztusában, röviddel azelőtt, hogy a szlovák titkosszolgálat elrabolta és Ausztriába vitte az elnök fiát, Michal Kováč Washingtonban járt, majd idehaza beszámolt arról, mit közölt vele a diplomácia nyelvén Bill Clinton tanácsadója, John Kornblum: „Az Egyesült Államokban egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a demokrácia építésében Szlovákia nem tartja a lépést Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal”.

Erre Mečiar először is azt mondta, hogy Kornblum semmi ilyet nem mondott, aztán amikor az amerikaiak megerősítették a nyilatkozatot és nem lehetett tovább tagadni, taktikát változtatott: előadta az országnak, hogy szerinte hogyan kell viselkednie és mit szabad mondania külföldön a szlovák államfőnek.

„Mindenkinek, aki része az állam vezetésének, kötelessége védeni a saját országát, legyen akármilyen az az ország. Ha rossz, akkor is az enyém!” – szólt az utasítás.

Az állam akkor valóban Mečiaré volt, és pont olyan alattomosan viszonyult a saját állampolgáraihoz, mint amilyen maga Mečiar. És mivel ezt Michal Kováč a külföldi útjai során nem volt hajlandó védelmezni, meg is volt a bizonyíték ellene, hogy államellenes, szlovákellenes stb.
 

Most Pellegrini és Fico is elővette Mečiar szótárát és módszereit. Pellegrini azt állítja, a világon egyetlen államfő sem mondott még soha annyi rosszat a saját hazájáról, mint Kiska. És ez „nagyon bántja” őt, mert „az államfő elsődleges feladata, hogy védje Szlovákiát”.

Fico törzsfőnök ugyanezt mondja, csak pepitában: „Nem ismerek egyetlen államfőt sem Európában, sem a világon, aki úgy támadná és mocskolná a saját hazáját, mint Andrej Kiska”.

Holott az államfő tulajdonképpen csak ugyanazt teszi, mint annak idején Michal Kováč – nem akarja, hogy eltussoljanak egy bűncselekményt, hogy a szlovák hatóságok a szőnyeg alá söpörjék azt, amit a német nyomozószervek közöltek a vietnámi állampolgár szlovák kormánygéppel történő elrablásáról.

Ami tény: a vietnámi férfi a szlovák kormány repülőgépével hagyta el a schengeni övezetet, a gépet pedig Robert Kaliňák akkori belügyminiszter adta kölcsön vietnámi kollégájának és a vietnámi titkosszolgálatnak.

Andrej Kiska államfőnek nemhogy joga, hanem kötelessége beszélni erről az esetről, mert az országunknak az az érdeke, hogy a világ lássa, kivizsgáljuk ezt az ügyet, bárki is keveredett bele bármilyen magas pozícióban. Az ország hírnevét tehát nem ronthatja az államfő azzal a követelésével, hogy vizsgáljuk ki, hogyan segíthetett az országunk egy kommunista rezsimnek egy emberrablás végrehajtásában. Ez annál is inkább érdekünk, mert az ügyben érintett Németország is, Berlin pedig az egyik legfontosabb gazdasági partnerünk és politikai szövetségesünk.

Az ország hírnevét azok feketítették be, akik ezt az emberrablást lehetővé tették. Kaliňák, Fico és Pellegrini a mečiarizmus idejébe lökik vissza Szlovákiát, és pontosan úgy viselkednek az államfővel, mint annak idején Mečiar. Például Kiskát büntetnék azért, amit jómaguk követtek el.

A szerző a Trend hetilap kommentátora