Olvasom a felhívást: Emberek, segítsenek, bezár a művelődési otthon. A szöveg a pozsonyi 2. városkerületi művelődési ház ajtaján virít. Szomszédságában a maffiagyilkosságról elhíresült Jadran kocsma- és üzletközpont, a művelődési ház kertjében teniszpályák. Előtte pedig méregdrága limuzinok és terepjárók.
Neveljünk bunkókat!?
„Nincs egy hely, ahova mehetnék” – kiáltotta világgá a Piramis és Révész Sándor immár 25 évvel ezelőtt. Ligetfalun Agnes Snopko (az a bizonyos bársonyos utáni kultuszminiszter) az egyik művelődési ház védelmében anno ennyit mondott: „A gyerekek jelentős része nem akar klubokba, szakkörökbe járni, újabb és újabb teljesítményeket felmutatni. Egyszerűen olyan helyet akarnak, ahová be lehet menni, ahol tető van a fejük fölött és ahol nincs kötelező fogyasztás.” Snopko azt is elmondta, az efféle helyek hiánya pótolható: kocsmával, drogbunkerrel, aluljárós kultúrával, bunkósodással.
Veszélybe kerültek a zeneiskolák. Merthogy azok nem alapiskolák, valamit kezdeni kell velük, lehetőleg leépíteni vagy átalakítani. Nyereségessé tenni – mondja az egyik minisztériumi tüfülüsz, akinek a polgári neveléstan órán nem mondták el: a KÖZpénzeket KÖZszolgálatra, KÖZügyek gyakorlására kell fordítani. Ha ezt egy KÖZtisztségviselő nem tudja, KÖZmegelégedésre el kell távolítani. Akár zeneiskolai, akár kulturális programokról van szó. A „Neveljünk bunkókat!” mozgalom ugyanis csak a leendő Mečiaroknak, Gottwaldoknak vagy – urambocsá! – Hitlereknek szolgálhat. A bunkósított tömeg ugyanis manipulálható. A többit a 20. század eseményeiből jól ismerjük. Vagy nem?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.