Nesze semmi

Mérése szerint ha most lennének a választások, akkor Fico (42%), Čarnogurský (17%), Procházka (16%), Kiska (13%), Štastný (11%) lenne a sorrend. Ez alig kompatibilis a Focus márciusi eredményeivel, ahol Fico (30%), Kiska (23%), Hrušovský (12%), Štastný (11%), Procházka (9%), Čarnogurský (8%) és Bútora (8%) volt a sorrend.

De nem is az egymásnak ellentmondó eredmények felettébb problémásak, hanem maga a mérési módszer. Mindkét esetben 100 százalékot adnak ki a számok, azaz minden válaszadó egyetlen nevet karikázhatott. Ilyen típusú méréseket a pártoknál szokás alkalmazni: ott vagy így szavaz valaki, vagy úgy, és kész. Az elnökválasztási kampány jelen szakaszában azonban teljesen indokolatlan az ilyen kérdésfelvetés. A választás csak jövőre lesz, és amit most fontos lenne tudni, az az, hogy a jelöltek milyen százalékban fogadhatók el a válaszadók számára – nem egymással, hanem csak magukkal versenyezve.

Aligha képzelhető el ugyanis olyan helyzet, amikor az MVK öt és különösen a Focus hét jelöltje ténylegesen megjelenik egyszerre a szelvényen. A fentiek közül várhatóan maximum három lesz ténylegesen jelölt, és az adatok semmilyen információt nem adnak arról, hogy egy ilyen versenyben ki lenne a győztes. De elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy a kutatások megrendelői – vélhetően potenciális elnökjelöltek – ismerik a válaszadók másodlagos, harmadlagos, negyedleges preferenciáit is.

További fontos kérdés, hogy a megkérdezettek pártszimpátia vagy a jelölt személye alapján akarnak majd szavazni? Példának okáért azok az (ismeretlen számú) KDH szavazók, akik most Čarnogurský vagy Procházka urakat jelölték meg legszimpatikusabbnak, vajon végül a pártjuk által hivatalosan megtámogatott vagy pedig a most általuk kiválasztott jelöltre szavaznak-e? (Most azt nem is firtatnám, hogy a híresztelések szerint erre leginkább esélyes Hrušovský úr miért maradt ki az MVK felméréséből.) Egy, a fentihez hasonló kérdés Kiska úr esetében is érdekes: vajon mekkora lenne a támogatottsága, ha mögé állna valamelyik standard párt? Vagy ha nem, az szavazatokat vinne tőle, vagy hozna a konyhájára? Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudjuk, a fenti adatok a megkérdezettek hány százalékának válaszából álltak össze, és mennyien voltak azok, akik nem akarták vagy tudták megnevezni egyik jelöltet sem.

Valószínűleg minden magára valamit is adó elnökjelölt pontosan tudja a válaszokat a fenti kérdésekre; a köznépnek meg marad a nyilvánosságnak szánt, szinte semmi értékkel nem rendelkező, sőt félrevezető adatsor. Ezek nyilván érzékeny, stratégiai fontosságú információk, tehát nem meglepő, hogy nem publikusak – de a közölt adatokat ebben a formában aligha kellett volna kiadni, mert értelmezhetetlenek és félrevezető mutatóikkal befolyásolják a közbeszédet. A közvélemény ismerete hatalom: de az ilyen minőségű tájékoztatásnál még a teljes csend is hasznosabb.