Népámító rablógazdálkodás

Szlovákia gazdasága az alkotmány szerint a szociális piacgazdaság elveire épül, azonban az ország alaptörvénye nem tartozik a kormányfő kedvenc olvasmányai közé. A Fico-kabinet a piacgazdaság szinte összes játékszabályát felrúgta. A saját kis gazdasági szabadságharcára hivatkozva heves támadásokat indított a magánszféra ellen, ellenségként állítva be a bankokat, az üzletláncokat, az energiacégeket és az összes olyan vállalkozót, aki nem a kormánypárt szekerét tolja. A jogszabályokat a kormánypártot támogató cégek érdekei alapján módosítgatják, arról már nem is beszélve, hogy állami megrendelésekre csak az számíthat, aki jóban van Fico minisztereivel. E tekintetben a Váhostav botrányos csődeljárása, amely becsületes kisvállalkozók százait sodorta elviselhetetlen helyzetbe, csak a jéghegy csúcsa. Fico persze azt állítja, hogy gazdasági szabadságharcát az egyszerű, bérből és fizetésből élő emberekért, a nyugdíjasokért és a társadalom elesett rétegeiért vívja. Hogy a banki szolgáltatásokhoz olcsóbban juthassanak hozzá, hogy a rezsiköltségek csökkenjenek, hogy az üzletláncok ne szipolyozzák ki a hazai beszállítóikat, hogy minél több embernek legyen munkája és tisztességes fizetése. Ezzel akár egyet is érthetnénk, aki azonban Szlovákiában él, tudja, hogy a helyzet egészen más. A banki hitelek továbbra is a legdrágábbak az Európai Unióban, miközben a betéti kamatok a nullához közelítenek. Ugyanez a helyzet a gáz- és villanydíjakkal, valamint az üzemanyagárakkal. A szlovákiai munkanélküliség továbbra is az egyik legmagasabb Európában, a bérekről pedig inkább ne is beszéljünk. A legújabb felmérések szerint a lakosság ötöde képtelen megélni a fizetéséből, és ha nem akar éhen halni, kénytelen eladósodni. A lakosság további harmada fizetéstől fizetésig él, vagyis egy centet sem képes megtakarítani. A Fico-kabinet által kiépített gazdasági modell így se nem szociális, se nem piacgazdaság. Leginkább népámító rablógazdaságként jellemezhetnénk, hiszen a választók megnyerése érdekében sorra hozzák ugyan a szociális látszatintézkedéseket, azonban nagyjából olyan hatásuk van, mintha a súlyos tüdőgyulladásban szenvedőt borókapálinkával gyógyítanánk. Lehet, hogy jobb lesz tőle a kedve, de a végén úgyis meghal. A rendszer egyedüli haszonélvezői a kormánypárthoz közeli nagyvállalkozók, akik bizonyára a jövő évi választási kampányon sem spórolnak majd, csak hogy az elkövetkező években is az ő csicskásaik üljenek a kormányban. Egyedül a választókon múlik, hogy újra hagyják magukat elcsábítani az ingyen virslivel, sörrel és demagóg ígéretekkel, vagy véget vetnek Fico ámokfutásának.