Németország mindenekfelett

Ezt azért nem lehetett előre látni. Húsz éve még arról szólt a vita, képes lesz-e a nyugati országrész a keleti tartományokat a saját nívójára emelni. Ha ez nem is sikerült maradéktalanul, de Németország egyáltalán nem vérzett ki a feladatban. Egyelőre még az sem látszik, hogy a görög mentőcsomagok milliárdjai megártottak volna a német gazdaságának. A 20. században valahogy megszoktuk, hogy a német rendszeretet és pedantéria csodákra képes, de gyakran elfeledkezünk arról, hogy Németország alig több mint 140 éve létezik, és igazi egységgé csak Bismarck és Hitler tette. A német történelem fordulatai a történészeket immár egy évszázada foglalkoztatják. A németektől való csodavárás olyan szintre jutott, hogy a legfontosabb makrogazdasági mutatók esetében is előbb a német számokat nézik, és azokból kiindulva próbálják megbecsülni nem csupán a visegrádi négyek, hanem a gyakorlatilag az egész unió gazdasági növekedésének lehetőségeit. Nem kétséges, hogy a német gazdasági sikerek az európai háttérből táplálkoznak. A német ipar csak azért tud nagy fordulatszámon pörögni, mert felvevő piaca egy ötszáz millió lakosú, teljesen szabad gazdasági tér. Maastrichtból, Schengenből és az euróból Németország tudta a legnagyobb hasznot húzni. A maastrichti kritériumok a többi európai állam költségvetését is többé-kevésbé stabillá tették; Schengen abban segít, hogy a legügyesebb munkaerő Németországba vándoroljon; az euró pedig gördülékennyé teszi a nyersanyagok behozatalát, a német áruk kivitelét és olcsóbbá teszi a német munkaerőt. A jelenlegi válság mindezt még szembetűnőbbé tette. Mindezek alapján akár érhető is, ha a többi állam lakossága több német támogatást vár el. A németek viszont ennek éppen ellenkezőjét gondolják. Az Európai Unió újraelosztási mechanizmusán mindenképpen változtatni kell, mert ez a belső feszültség idővel csak nőni fog. Pontosan az ilyen típusú tárgyalásokon derül majd ki, hogy az unióban nagy formátumú és előrelátó politikusok állnak-e a kormányrudaknál.