Németország gatyamadzagján

 

Orbán Viktor a németekről akkor azt találta mondani, hogy Közép-Európa a német gazdasági gatyamadzagon lóg, és amikor jól megy a németeknek, jól megy nekünk is. Márpedig most a németeknek jól megy, bármennyire utálja is őket Európa egy jó része (ezért is). Azonban Orbán úgy látja, az európai jóléti társadalomnak befellegzett, és Magyarország immár a munka alapú (vagyis a termelésen alapuló) társadalmat építi. Nem tudom azt mondani, hogy nem lehet igaza. Annyi biztos, hogy az EU nem működik úgy, ahogy eredetileg tervezték. A közös pénzhez nem járult teljes politikai közösség, és ez óhatatlanul hozzájárul a jelenlegi se hús, se hal helyzethez. Azonban a jóléti államot teljes egészében temetni egy picit erősnek tűnik, a német kapcsolat Magyarország és a régió számára pedig kulcskérdés István király óta. Örvendetes azonban, hogy Orbán észrevette Szlovákiát, és nem mellőzi a regionális kérdésekben. Magyarország nem cselekedhet Közép-Európa hatékonyabb összekalapálásán úgy, hogy egyszerűen átnéz északi szomszédján. Bár ettől nem leszek népszerű, nem véletlen, hogy éppen Fico és Orbán alatt talált magára a magyar–szlovák együttműködés. A két miniszterelnöknek ugyanis elsősorban lokális programja van, nem Európát szándékoznak „szédíteni”. Természetes partneri kapcsolat ez – de mind a két ország éppen Németország gazdagságától függ. De a két ország stratégiája közti különbség szakadéknyi, és itt a bökkenő. Szlovákia ugyanis más utat választott, mint Orbán Magyarországa, és ez Robert Fico kormányzásával sem változott. Szlovákiában a külföldi tőke nagy úr, és a szlovák elit – ha törik, vagy szakad – az euró mellett tette le a voksot, az unió első vonalába akar tartozni. Ehhez hozzátartozik, hogy Fico elismeri, az államon kívül vannak más játékosok is és elsősorban konszenzusra törekszik. Orbán viszont éppen azt mondja ominózus beszédében, az európai autót nem lehet megjavítani, másikat kell építeni helyette. Félő, ha nem a Suzuki lesz a mi autónk, akkor jön megint a Lada. Kicsi, büdös, de a miénk.