Nem tisztább a kép

Lehetnénk, ha nem lett volna a Napnál világosabb, hogy az eredmény borítékolható volt, s a kérdés az elmúlt napokban úgy hangzott, hány mandátummal kormányoz a Smer. Most már tudjuk, alkotmányos többség nem lesz, de ilyen biztos és stabil kormánytöbbség mellett nem is kell a kormányzásra készülő csapatnak.

Mivel nem felméréseket, hanem választást kell nyerni, és a választásnál pontosabb preferencia-felmérés nem létezik, most a reflexiós szándékkal készülő elemzéseken a sor. Melyik párt lesz képes az igazi önreflexióra, nem tudjuk, de ez legyen a pártok dolga. Lehet félrebeszélni, nagyokat mondani, halandzsázni és sumákolni, ha valami nagyon nagy tragédia nem éri ezt az országot, 2016-ig a szombaton megválasztott leosztásban várhatjuk a közéleti gondok megoldását, tematizálását, és, úgy bizony, nagy optimizmusra nincs kilátás. Ebben a pillanatban a Smernek nincs alternatívája, és nem a Smer politikusain múlik, hogy lesz-e. Másfél évig azt hajtogattuk, hogy van egy gyönge kormányunk, a koalíciós partnerek vitájával terhelve. Eközben nem gondoltunk arra, hogy a demokrácia maga a vita, és nem biztos, hogy a stabilitásnak az a formája, amit egy határozott, erős kormány kínál majd fel, jó lesz nekünk. Mert a vita idegesítő, amikor azt látjuk, hogy fontos dolgok körül zajlik az érvelés, és a megoldás nem bír megjelenni. Egy stabil kormánynál – erre mérget vehetnek – korábban jön majd a megoldás, de ha minket érint, és vita nélkül, egyszerűen döntés formájában kapjuk meg, még visszasírjuk a tusakodó és vitatkozó kormányzatot.

Szerény véleményünk szerint ettől az eredménytől a Smer elnöke nem boldog. A világgazdasági válság, az EU gondjai, az euróövezet előtt álló kihívások idején egy egyedül kormányozó politikai erő rengeteget veszíthet, belső, koalíciós reflexió nélkül hatalmas hibákat követhet el, és semmi sem garantálja, hogy éppen saját választói nem fordulnak szembe vele. Ha Robert Fico nem akar Vladimír Mečiar sorsára jutni, higgadtabb kormányzati retorikát kell alkalmaznia, figyelnie kell az ellentábor véleményét. Előző kormányzása idején olyan képet alkotott saját magáról, hogy erre nem képes. Nos, neki megadatik, hogy ezt a képet javítsa. Ha sikerül neki, mi járhatunk jobban.

A hazai magyar választói térfélen pedig stabilizálódott állapot tanúi lehetünk. Az, ami 2010-ben egyszeri kudarcnak tűnhetett az MKP számára, mára igazolást nyert. Szavazói bázisát valóban nem veszítette el, de újabb szavazókat sem sikerült toboroznia. Stabilizálódik-e mint komolyan vehető regionális párt, kiderül. A 2010-ben meghirdetett megújulás késik, nagyon, de nem reménytelen.

A Híd abszolút számban több szavazót veszített, de nagy vonalakban ugyanaz érvényes – stabilizált egy választói réteget, de újat nem nagyon szerzett magának. Igaz, benn van a parlamentben, ami az elkövetkezendő időszakban lényegesen jobban láttatja a nyilvánosság előtt, de lehet, egy nagy – nem feltétlenül kívánt – funkciója is adódik. Ha ugyanis a Smer a várhatóan nem népszerű intézkedések sorát a magyarkártyával akarja elfeledtetni, és nekifeszül egymásnak a magyar és a szlovák kormányzat (ütközési felület van elég), akkor a villámhárító a Híd lesz. Ebből kijöhet mint ügyes, tárgyalóképes, frontot tartani képes erő, s kijöhet mint abszolút vesztes, hitelét is veszítve. Világos, hogy az első alternatívánál járunk jobban, de akkor emberjogi, kisebbségi kérdésekben pallérozott, felkészült, érvelni képes formát kell hoznia.

Ha a választások előtt nagyon bizonytalan volt a kép, a választásokon csak egy dolog tisztázódott. Az elkövetkező időszak politikájáért, eredményeiért és kudarcaiért, politikai kultúrájáért a Smer lesz felelős. Miként birkózik meg a feladattal? Nos, ebben nem lett tisztább a kép.