Nem nyugdíj, hanem járadék

Tuba Lajosnak az Új Szó 2002. február 16-i, szombati számában. Nem kell valakinek tízmilliárd korona? címmel megjelent írására szeretnék reagálni. Pontosabban annak egy részére, mégpedig a rendőrök és katonák „nyugdíjára” vonatkozó sorokra.

1. A testületet a nyugdíjkorhatár előtt elhagyó rendőröknek havonta kifizetett pénzösszeg nagysága a leszolgált évek száma szerint változik. Ez az összeg természetesen lehet magasabb (és a legtöbb esetben magasabb is) az öregségi nyugdíj maximális összegénél, de semmi esetre sem nyugdíj, hanem járadék, melyet az 1998. évi 73. sz. törvény alapján folyósítanak.

2. A nyugdíjkorhatárt elérő volt rendőröknek a már említett törvény értelmében jár nyugdíjkiegészítés is. Az ezáltal megnövelt öregségi nyugdíj összege szintén magasabb, mint a maximális nyugdíj.

Tisztelt Tuba Úr!

Mindezen pénzösszegek, vagyis (Ön szerint) a rendőrök „magasabb nyugdíja” nem az „önök pénzéből való jótékonykodás”, hanem a belügyminisztérium külön számlájáról (a fent említett törvény 222. §-a értelmében) folyósított JÁRADÉK. E számla bevételeit a rendőrök és munkaadójuk, tehát az állam által befizetett biztosítási díjak képezik. Mivel a számlán keletkező felesleget a minisztérium az állami költségvetésbe fizeti be (amit az például az energiaárak dotációjára fordít, így mindannyiunk pénztárcájára jótékony hatással van), ezért akár azt is mondhatnám, hogy az állam a rendőrök pénzével jótékonykodik. Itt azonban egész egyszerűen az állam újraelosztó szerepe érvényesül.

S. H.

Dunaszerdahely