Nem mész innen..!

Új politikai divat terjed Szlovákiában. Az önkormányzati választásokon induló jelöltek úgy érzik, ha nyerni akarnak, akkor a kutyájukat is fel kell rakniuk maguk mellé az óriásplakátokra. A gyanútlan nézelődő hirtelen azt hiheti, nem is a gazdi, hanem a kis dög pályázik képviselői posztra. Aztán vannak olyan jelöltek, akik meg nagy kutyaszemeket meresztenek a választókra. Ilyen Tomáš Drucker is, csak éppen ő nem a választóra vet nagy, hűséges kutyaszemeket.

A napokban írt egy dolgozatot a márciusi–áprilisi történésekről és megjelentette azt a Denník N-ben, majd adott egy interjút a Smenek. Persze az interjút lehetetlen volt nem azzal a kérdéssel indítani, hogy akkor most már árulja el végre, amikor Ján Kuciak meggyilkolása és Robert Kaliňák távozása után kinevezték belügyminiszternek, miért is nem váltotta le rögtön Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitányt, hanem végül inkább ő futamodott meg.

Az „ezt már számtalanszor elmagyaráztam” válasz természetesen nem elégíthette ki az újságírót, hát megkérte Druckert, magyarázná el még egyszer, lenne szíves. Most sem sikerült.
 

Egyrészt az exminiszter azt fejtegette, hogy nem küldhette el a rendőrfőkapitányt, „mert az alatt a rövid idő alatt nem találtam elegendő bizonyítékot Tibor Gašpar leváltására, hogy ki tudjam jelenteni: igen, le kell váltanom”. A valóság azonban az, hogy Druckernek semmiféle bizonyítékra nem lett volna szüksége Gašpar leváltásához, volt arra éppen elég ok. Tudta, látta mindenki, még a vak is.

Drucker azt mondja, ő nem látta ezeket az okokat, viszont mégis azt szerette volna, ha a rendőrfőkapitány önként távozik, hogy megnyugodjanak a kedélyek, (véget érjenek az utcai tüntetések). Mivel Gašpar kitartóan vonakodott, Drucker maga mondott le a belügyminiszteri posztról, mert „meg kellett mutatnom, hogyan kell ezt csinálni”, mondja. Ezzel a verzióval traktálja a nyilvánosságot tavasz óta. Még a kutya is rosszul lenne tőle, ha beadnák neki.

Ha valóban azt akarta volna elérni, hogy megnyugodjanak a kedélyek, de Gašpar ezt képtelen volt felfogni, akkor hogy megnyugodjanak a kedélyek, simán leválthatta volna. Ehhez persze nem volt mersze. Nyolc hónap elteltével ő maga is bevallotta, hogy Robert Fico és Robert Kaliňák ragaszkodott ahhoz, hogy Gašpar a helyén maradjon. Drucker azt mondja, nem volt elég erős felhatalmazása, hogy határozottan lépjen fel, és megoldja a belügy vezetésével kapcsolatos problémákat.

Drucker márciusban és áprilisban hivatalosan kinevezett belügyminiszter volt, vagyis az alkotmány és a törvények mindenre felhatalmazták, olyan változásokat eszközölhetett volna a belügy és a rendőrség vezetésében, amilyeneket csak jónak lát. Ám ehelyett nagy, bánatos kutyaszemeket meresztett a Smer két alfahímjére, és megfutamodott.

És most is ezekkel a kutyaszemekkel magyarázza mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni, hogy egy belügyminiszter miért is húzza be a farkát.

Persze nem érdekes és nem is lényeges, ahogy Drucker elmeséli, hogy nem ő a falkavezér és a meghunyászkodást választotta. Tudjuk nélküle is. Azért térünk csak vissza hozzá, mert a napokban meglebegtette, hogy pártot alapítana, ugyanis legbelül érzi, hogy „mindenkinek, akiben van egy csepp kis felelősség, meg kell próbálnia az életben jobb irányba terelni a dolgokat”.

Az igazság az, hogy Drucker egyszer már pártalapítás nélkül is megkapta ezt a lehetőséget az élettől, és teljesen csődöt mondott. Mert mást nem tud, csak szót fogadni a gazdájának.

A szerző a Trend hetilap kommentátora