Nem meglepetés, realitás

Egy kivétel akadt, a tavalyi olimpia, ahol az egykori sikerkovács, Ján Filc (vezetésével 2000-ben vb-ezüstöt, 2002-ben pedig vb-aranyat nyertek) irányította együttes negyedikként zárt, kis szerencsével dobogón is végezhetett volna.

Mindenki meglepődött, amikor röviddel az ötkarikás játékok után Filc váratlanul lemondott. Az egyik legjobb hazai edző azonban pontosan tudta, hogy a magas átlagéletkorú együttes még egyszer aligha lesz képes felszívni magát, ezért bedobta a törülközőt, és javaslatára tavaly áprilisban Glen Hanlon lett a szövetségi kapitány. A kanadai szakember tavalyi vb-bemutatkozása nem sikerült valami fényesre, a 12. helynél lényegesen előbbre várták az együttest.

Most mégis mindenki csodát várt a kiöregedett csapattól – amelyben 16 Vancouverben is jégre lépő hokis kapott helyet –, pedig Stümpel 38, Šatan 36, Demitra 36, Štrbák 36, Zedník 34, Bartečko 34, Handzuš 34, Višňovský 34, Marián Hossa 31 esztendős… Viszont szlovák szempontból jól alakult az NHL rájátszása, valamennyi szóba jöhető csatár vállalta a vb-szereplést (a védők közül is csak Chára és Meszároš hiányzott). Hiába volt azonban hazai környezetben a vb, bebizonyosodott, hogy a nevek alapján erős csapat képtelen a bravúrokra. A németek, az oroszok, valamint a csehek gyorsaságban és korcsolyázásban is felülmúlták Hossáékat, az említett meccsek hajrájában erőnléti problémák is jelentkeztek. Utólag kiderült, hogy hiba volt Hanlon szerződtetése, a kanadai tréner nem érti a szlovák játékosok mentalitását. A tengerentúli szokásoknak megfelelően a csapatkapitányt is ő jelölte ki, Demitra hiába szabadkozott, hogy nem akarja ezt a tisztséget, mert korábban kudarcot vallott a csapat, amikor ő viselte a C betűs mezt. Már a hagyomány miatt is Šatan érdemelte volna meg ezt a posztot, hiszem mindhárom vb-éremnél ő volt a kapitány.

Hanlon másik bakija Peter Budaj kapus kihagyása volt (Lašák nem kapott egy perc lehetőséget sem). Túlságosan bízott Halákban, aki enyhén szólva sem tündökölt, ezt bizonyítja, hogy csak a 12. helyen áll a hálóőrök versenyében. Harmatgyenge volt az emberelőnyök kihasználása is, amelyben csupán 14. a szlovák csapat.

Mi okozta az utóbbi évek mélyrepülését? Egyértelműen az utánpótlás hiánya. Míg egy évtizeddel ezelőtt több mint harminc szlovák hokis játszott az NHL-ben, és többségük csapata kulcsemberei közé tartozott, ez a szám mostanra egy tucatra csökkent, s közülük is mindössze néhányan meghatározó játékosok. A korosztályos válogatottak egyre gyengébben szerepelnek, az U20-as csapat régóta a bennmaradásért harcol, az U18-as együttes áprilisban ki is esett az élvonalból. Nem akarok vészmadár lenni, de ha ez a trend folytatódik, hamarosan a Divízió I-ben találhatja magát a szlovák válogatott, ugyanis rendkívül kiegyensúlyozott a vb mezőnye, és a svájciak után kezd beérni a németek és a norvégok szisztematikus munkája is.

Ha a szlovák szövetség nem ébred fel időben, eljöhet az idő, amikor már csak nosztalgikus emlék marad a 2000-es évek elejének sikersorozata.